Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

302 710. szám. ban harmadik személy ellen csak annyiban érvényesíthető, amennyiben a harmadik személynek az ügylet megkötésekor tudomása volt a korlátozásról, ez a rendelkezés körülbelül megfelel a kereskedelmi törvény 39. §-ának, amely szerint a cégvezető jogkörének korlátozása harmadik személyek irányában joghatállyal nem bír. Igaz ugyan, hogy újabb időkben a hajótulajdonosok számos helyen állandó képviselőt tartanak és a hajóparancsnok magánjogi jogkörét mindinkább megszűkítik, ily intézkedés hiányában azonban a hajóparancsnok magánjogi jogkörének határait mégis csak meg kell a törvényben állapítani és bár a tengerészrendtartás körébe szorosan nem tartozik, de mint a hajószolgálati jogviszonyokkal összefüggő joganyag mégis csak jogszerűen nyerhet ennek a törvénynek keretében rendezést. A hajótulajdonostól való utasításkérés fontosabb intézkedések megtétele előtt a rendes hajóparancsnoki gondosság körébe tartozik, úgyszintén az elszámolás kötelessége is. A német kereskedelmi törvény 535— 542. §-ai, a code 234. cikke és az olasz kereskedelmi törvény 509. cikke szabályozzák a hajóparancsnoknak, mint a rakománytulajdonosok képviselőjének jogait és kötelességeit. A hajóparancsnok által törvényes hatáskörében a rakománytulajdonosok részére kötött ügyletekből kifolyóan a rakomány tulajdonosok magánjogi felelősségének megállapításánál a javaslat abból indul ki, amiből a svéd, norvég és dán törvény, hogy t. i. a rakomány tulajdonosok felelőssége ilyen ügyletekből csak a rakomány erejéig terjedjen, figyelemmel arra, hogy a hajótulajdonos felelőssége is általában csak a tengeri vagyon erejéig terjed ki, már pedig a tengerjogi irodalom megállapításai szerint is (Ehrenberg : Beschränkte Haftung des Schuldners nach See- und Handelsrecht 41. lap) a rakomány tulajdonosok felelőssége analóg a hajó tulajdonos felelősségéhez. A javaslat 86. §-ának a rakomány felhasználására vonatkozó rendelkezései a code 234. cikkében gyökereznek és azokat a Nagy Ferenc-féle javaslat 69. §-a is felölelte már. A javaslat 89. §-ának rendelkezései a hajóparancsnoki etika szellemében a tisztség helyes betöltéséhez szükséges magasabb erkölcsi követelmények megvalósítását célozzák. A 92. §-hoz. A hajótanács intézménye már bennfoglaltatott az! Editto-ban is, amelynek II. 26. §-a már sok esetben kötelezi a hajóparancsnokot, hogy kérje ki a gyakorlattal bíró tengerészek tanácsait, illetőleg a hajótisztek tanácsát, így különösen tengeri szerencsétlenségnél, a hajófegyelem fenntartásánál, bűntettek tényállásának megállapításánál, hajó jelzálogjogok alapjául szolgáló hajókölcsönök felvételénél. Ugyanígy a code de commerce 234., 241., 246. és 249. cikkei is bizonyos döntő fontosságú hajóeseményekhél a hajótisztek é$ a hajószemélyzet legénységi vezetői, a hajótörés igazolásánál a megmentett hajóslegénység, élelmiszerpótlásnál a hajószemélyzet főbbjeinek meghallgatását rendeli. A törvényjavaslat erinélfogva nem szakíthatott a hajótanács ősi, mindenütt jól bevált intézményével, de meghallgatását nem teszi kötelezővé. II. fejezet. A 93—109. §§-olchoz. Már az 1897. évi, a kereskedelmi tengerészek rendtartásáról az országgyűlés elé terjesztett, de később visszavont törvényjavaslat VIII. fejezete is összefoglalta a tengeri bűntetteket és vétségeket, amelyek alatt ez a régebbi javaslat azokat a bűntetteket és vétségeket értette, amelyek csakis hajókon követhetők el, a hajószemélyzet szolgálati viszonyait érintik és súlyosabb beszámítás alá esnek. Ugyanebből a meggondolásból indult ki az 1902. évi német Seemannsordnung is, amelynek ötödik fejezete az idevágó összes büntető