Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 301 III. cikke 6. §-ában is már az a rendelkezés foglaltatott, hogy «az írnoknak lajstromai törvényes hitelt fognak tenni minden törvényszék előtt, józan értelemben vévén.» A 80. §-hoz. A hajókáróvásra fennálló rendelkezések minden tengerjogban bennfoglaltatnak, így az Editto II. cikke 45. §-ában is, amely szerint a hajóparancsnok köteles vihar, kalózhajók üldözése vagy más veszély esetében, továbbá, ha rakományt kell a tengerbe dobni vagy felsőbb erőhatalom következtében a hajót vagy az árut baj éri, abban a kikötőben, ahol legelőbb kikötött, hivatalos bejelentést, úgynevezett hajókár óvást tenni éspedig a konzuli hivatalban, ennek hiányában az illetékes hatóságoknál, mindkettőnek hiányában «valamely köztisztet viselő vagy jogi személy előtt». Az 1931 : IV. törvénycikkbe beeikkelyezett, a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségéről szóló brüsszeli egyezmény viszont balesetek, különösen közös hajókár esetében a becslési eljárást szabályozza ; ezeket a rendelkezéseket szintén figyelembe kellett venni és a becslési eljárás egyes mozzanatait is a hajóparancsnok hatáskörébe kellett vonni. A 81. §-hoz. Az Editto III. cikkének ll.§-a szabályozta a hajón elhunyt személyek ingóságainak leltározását és azoknak az örökösök számára való kiszolgáltatását. Ezek a régi szabályok már elavultak és helyükbe az örökösödési eljárás megfelelő szabályai léptek ; a hajón elhalt személyek tekintetében különleges rendelkezések nem állván fenn, ezekre nézve az 1894 : XVI. törvénycikk, az ennek végrehajtása tárgyában 43.194/1895. I. M. szám alatt kibocsátott rendelet, valamint az utóbbinak kiegészítését és módosítását tartalmazó rendelet (az örökösödési eljárásról alkotott 1894: XVI. törvénycikket módosító 1927 : IV. törvénycikk életbeléptetése, valamint a 43.194/1895. I. M. szám alatt kiadott rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában kibocsátott 11.000/1928. I. M. számú rendelet) rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, az idevágó többi jogszabály mellett. A tengeri hajókon utazás közben előforduló születések és halálesetek nyilvántartásáról és tanúsításáról szóló 2600/1906. M. E. számú rendelet (Magyarországi Rendeletek Tára 1906. II. 1759. lap) rendelkezéseit a jelen §. általánosságban érinteni nem kívánja. A 82—91. §§-okhoz. A hajóparancsnokot a közigazgatási és nautikus jogkörön felül magánjogi hatáskör is illeti, mert jogi képviselője a hajótulajdonosnak és a fuvarozási érdekelteknek is. A magánjogi hatáskört illetően a javaslat a rendes hajóparancsnok gondosságának kötelességét állapítja meg a hajóparancsnokra nézve és felelőssé teszi az ebbeli minőségében vétkesen okozott minden kárért. Érvényes tengerjogunk a code de commerce 221. cikkében a hajóparancsnokot a szolgálati teendőinek ellátásában elkövetett csekély hibákért, tehát a culpa levis-ért is felelőssé teszi. A hajószemélyzet vétségeiért azonban nem teszi a javaslat a hajóparancsnokot saját személyében felelőssé, csak culpa in eligendo esetében felelős értük, továbbá, ha helytelen utasítást adott nekik vagy a felügyeletnél terheli vétség. Az általa kötött ügyletekből kifolyóan saját személyében minden tenger jog csak vétség esetére teszi a hajóparancsnokot felelőssé, mert a hajóparancsnok csak képviselője a hajótulajdonosnak és így a modern képviseleti elveknek megfelelően az általa kötött ügyletekből kifolyóan kötelezetté csak a hajótulajdonos válik. Magánjogi hatásköre hasonlít a kereskedelmi törvény szerinti cégvezető jogállásához, így perek vitelére is fel van jogosítva, sőt ősi tengeri szokások szerint bizonyos mértékig kölcsönöket is vehet fel, de a rakomány tulajdonosoknak is bizonyos vonatkozásokban képviselője. Ehbeli jogkörét már a code 232., 233.. és 234. cikkei is korlátolták annyiban is, hogy ahol a hajótulajdonos vagy képviselője tartózkodik, azon a helyen ügyletkötési jogköre nem teljes. Hatáskörének korlátozása azon-