Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

300 710. szám. a hajóparancsnok a hajótulajdonos kívánságát a tiszti személyezt szerződtetésénél és elbocsátásánál köteles, de csak lehetőleg teljesíteni, viszont a gépszemélyzet szerződtetésénél és elbocsátásánál a főgépésznek kíván megfelelő befolyást biztosítani. A 77. §-hoz. Valamennyi te;ngerészállam rendtartása fegyelmi hatalmat ad a hajóparancsnoknak. így a német Seemannsordnung 84. §-a is megállapítja a hajóparancsnok fegyelmi hatalmát és az olasz Nemzeti Munkaszerződés 32. cikke is büntető rendelkezések alá helyezi a hajószemélyzet tagjai által elkövetett fegyelemsértést. Az Editto I. cikkének 28. §-a szerint «az engedetlen és pártütő hajóslegényeket, valamint azokat is, kik társaikat megbántanák vagy egyéb apró hibákat követnének el az utazás alatt, a hajóskapitány, tanácsot tartván elébb a hajóstisztekkel, megbüntetheti apróbb büntetésekkel, úgymint a tengerbe mártván, vagy a hajó fenekééi arestomba tévén vagy megkötöztetvén őket, intjük azonban a "hajóskapitányokat, hogy a hajósnéphez mérséklet szelídséggel viseltetvén, áztat szüntelen fenyítékben tartsák, mert ezáltal a békességet és egyességet jobban fenntarthatják, mint a büntetés által». Az Editto tehát a hajóparancsnok fegyelmi joghatóságának jogalapján áll és csak a fegyelmi büntetéseket kell korszerűekké tennünk. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy a hajószemélyzet a fegyelmi büntetések ellen jogorvoslattal élhessen. A szökevények elleni eljárásban az Editto IV. cikkének 13. §-a a szökevényt kártérítésre kötelezi és a konzulokat kötelezi a szökevények megbüntetésére, a VT. cikk az útközben elszökött hajóslegénytől fizetése hátralévő részét elveszi, megbünteti. A Raccolta I. kötetének 51. lapján foglalt, a szökések esetében követendő eljárást szabályozó régi rendelkezések a szökevények elfogását rendelik, valamint megbüntetésüket és bérhátralékaikat elkobozza a tengeri segélyalap javára. Egyes nemzetközi egyezmények, így az 1875 : XIII. törvénycikkbe iktatott, Olaszországgal kötött konzulsági egyezmény XVII. cikke a helyi hatóságok kötelességévé teszi, hogy a konzulok megkeresésére a legénységi lajstromba bejegyzett egyének elfogatása, ideiglenes letartóztatása és a hajóra visszaszolgáltatása körül hathatós segélyt nyújtsanak, ugyanígy az 1912 : XXVII. törvénycikkbe becikkelyezett bulgár konzuli egyezmény XXIV. cikke is. E jogalkotási előzmények alapján ez a §. a szökevény nyomozását és visszakísértetését lehetővé kívánja tenni. A 78. §-hoz. A 65. §. biztosította az Editto I. cikkének 16. §-ára is figyelemmel a hajószemélyzet panaszjogát és már ott megállapította a panasz elbíráló fórumokat. Ezek között van a hajóparancsnok is, akinek a panaszok megvizsgálására irányuló kötelességét állapítja meg a jelen §. A 79. §-hoz. Az Editto III. cikke s a Code 226. cikke a hajóirnokra, illetőleg a parancsnokra bízta a hajóra vonatkozó okiratok és jegyzőkönyvek őrzését. A modern hajózási szolgálat követelményei azt teszik szükségessé, hogy mindezeknek vezetése azok rendkívüli fontosságánál fogva magára a hajóparancsnokra bízassék. Minthogy pedig a hajószemélyzetet a fentebb kifejtettek értelmében maga a hajóparancsnok szerződteti, amely hajóparancsnoki jog már a Consulato del mare-ban és a Guid de la Mer-ben is bennfoglaltatott, az okszerűség is azt követeli, hogy a személyzet szerződtetésére vonatkozó összes iratok és könyvek vezetése is a hajóparancsnok kezébe összpontosíttassék. Ezeknek az okiratoknak bizonyító .ereje tekintetében a törvényjavaslat abból indul ki, hogy ezekre megfelelően álljanak a kereskedelmi könyvek bizonyító ereje tekintetében fennálló jogszabályok, nemcsupán arra való tekintettel, hogy ezek is lényegükben kereskedelmi vállalatok kereskedelmi tevékenységéről vezetett könyvek természetével bírnak, hanem arra is figyelemmel, hogy tenger jogunk- eredeti forrásai közül magának az Edittonak