Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-710. Törvényjavaslat a magyar tengeri kereskedelmi hajók személyzetének szolgálati rendtartásáról

710. szám. 299 területnek, amelynek rendjét mind közigazgatási, mind magánjogi, mind büntetőjogi értelemben elsősorban ő van hivatva fenntartani. Jogköre tehát hatósági jellegű, mert enélkül a hajóvezetéshez fűződő magas követelményeket megvalósítani lehetetlen volna. A 72. §-hoz. A francia kereskedelmi törvény 225. §-a, az olasz K. T. 502., a belga törvény 16., illetőleg 62., a spanyol K. T. 612., a hollandi K. T. 347., a portugál K. TV 505. cikke túlmegy a jelen §. rendelkezésén, amennyiben a hajóparancsnok kötelességévé tette a hajó megvizsgált atását. A jelen §., amely lényegében egyezik az említett Nagy Ferenc-féle törvényjavaslat 51. §-ával, megelégszik azzal, hogy a hajóparancsnok kötelességévé teszi a hajó jó állapotára való állandó ügyelést, valamint az ügyelést a teljes felszerelés, a megfelelő személyzet, élelmiszerkészlét stb. állandó meglétére. Az élelmiszerek előre nem láthatott okok folytán való kifogyása esetére át kellett venni a code de commerce 249. cikkének fennálló rendelkezését, amely szerint a hajószemélyzetnek fölös élelmiszerrel rendelkező tagjait, sőt az utasokat is élelmiszerüknek a közös használatra térítés ellenében való átengedésére lehet kötelezni. A 73. §-hoz. A code de commerce 227. cikke, az Editto II. 25. §-a, a belga törvény 18., az olasz K. T. 504. cikkei a személyes vezetés kötelességét szintén szabályozzák, úgyszintén a hajó elhagyását is. A jelen §. a hajóparancsnokra azt a fokozott kötelezettséget hárítja, hogy a hajóról teljesen távoznia csak olyan körülmények között szabad, amikor elháríthatatlan végveszély fennforgása állapítható meg és akkor is csak abban az esetben, ha az itt megállapított mentési kötelességének eleget tett és lehetőleg a hajótanács meghallgatása után. Végveszély esetében hajótanács tartását is rendeli ez a§., valamint azt is a hajóparancsnok kötelességévé teszi, hogy a hajó elhagyásáról megtegye a megszabott hivatalos jelentéseket. A 74. §-hoz. E §. rendelkezései a német K. T. 516. §., a C. com. 279. és 295. c, az olasz K. T. 553., 569. c, a svéd t. 31. c, a portugál K. T. 508. c, a belga t. 83., 92. (128., 137.) c, a hollandi K. T. 354., 370. cikkeiben foglalt rendelkezéseket is figyelembe veszik és tekintettel vannak az Editto II. cikkének 44. §-ára, valamint az 1931 : VI. törvénycikkbe iktatott brüsszeli egyezmény IV. cikkének 4. pontjára is. A 75. §-hoz. Mint már arra fentebb utaltam, a tengeri segély nyújtásának kötelessége ősi tengerjogi kötelesség minden civilizált népnél. Ennek az egyébként nemzetközi egyezményben szabályozott altruista kötelezettségnek a szolgálati rendtartásba beiktatása főként azért volt szükséges, hogy a hajóparancsnok kötelességeinek köre a tengerészrendtartásban lehetőleg hiánytalanul legyen szabályozva. A 76. §-hoz. Nem csupán a fennálló magyar tengerjogi jogszabályok, nevezetesen a code de commerce 223. cikkének rendelkezései szerint, valamint az Editto II. cikkének 6. §-a szerint tartozik a hajóparancsnok hatáskörébe a hajószemélyzet kiválasztása és szerződtetése, hanem általában majdnem minden állam tengerjoga szerint (olasz 499., svéd 25., belga 14. és 60., holland 343., portugál kereskedelmi törvény 498. cikk stb.) is. A code 293. cikke csak azt a korlátot állítja fel, hogy a hajóparancsnoknak a szerződtetéseket abban az esetben, ha a hajótulajdonosnak lakóhelyén tartózkodik, az utóbbinak beleegyezésével kell eszközölnie, az Editto II. 6.- §-a viszont azt mondja, hogy meg kell tartani azon illendőséget, hogy ezen választást a hajó tulajdonosainak hírével cselekedje, hogy ha a hajós nép ott formálódna, ahol a hajó urai laknak. Régi jogszabályaink szellemében a jelen §.., figyelemmel a Nagy Eerenc-féle törvényjavaslat 52. §-ának rendelkezésére is, a hajótulajdonosnak megfelelő befolyást kíván biztosítani a személyzet szerződtetésében és a befolyás mértékét az eddigi szabályoktól eltérőért akként határozza meg, hogy 38*