Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-709. Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 19301:XVIII.törvénycikk egyes rendlekezéseinek módosításáról

709. szám. 251 Ennek a törvényjavaslatnak alapvető elgondolása a székesfőváros igazgatásában a szakszerűség nagyobb kidomborítása mellett az egyéni felelősség kiépítése. Ennek megfelelően a 19. és 20. §-ban tárgyalt üzemeknél is a polgármester közvetlen irányítása alatt álló üzemvezetőnek kíván a törvényjavaslat intézkedő jogkört biztosítani. Ez a megoldás a javaslatnak más vonatkozásokban is az egyéni felelősséget kidomborító alapelve mellett megfelel kereskedelmi jogunk újabb fejlődésének is, ahol ugyancsak határozottan kifejezésre jut az a törekvés, hogy az ügyvezető (vezérigazgató, ügyvezető igazgató stb.) legyen a vállalat felelős intézkedő szerve és a kereskedelmi társaság testületi szerveit a felügyelet, ellenőrzés és a vállalat politikájának az irányítása illesse meg. Ilyen alapgondolat mellett sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az üzemi választmány működése csak akkor lehet eredményes, ha tagjai hatásosan közreműködhetnek az üzem irányításában. Ezzel a 19. §. (s) és (9) bekezdése, de többi része is számot vetni kíván. A 19. §. (2) bekezdése az üzemi választmány összeállításában egyfelől a polgármester irányítását biztosítja és az ő felelősségét domborítja ki, de másfelől a székesfőváros kormányzatának az önkormányzattal kapcsolatos várospolitikai érdekeit is a kellő mértékben számba kívánja venni azzal, hogy rendelkezése szerint négy tagot a törvényhatósági bizottság küldene ki az üzemi választmányba. A törvényjavaslat 21. §-a a kereskedelmi társaságok alakjában fenntartott székesfővárosi üzem vagy egyéb vállalat tekintetében szorosan alkalmazkodni kíván kereskedelmi jogunk fennálló rendelkezéseihez s ezek sorában a kereskedelmi társaságokra vonatkozó jogunknak ahhoz az alapgondolatához, amely szerint a társaság vagyonában esetleg magánosok is közvetlenül érdekelve vannak mint részvényesek vagy szövetkezeti részjegyek tulajdonosai stb. A székesfővárosi üzemek tekintetében abból a szempontból tett megkülönböztetés, hogy az üzemet a székesfőváros mint kereskedelmi társaságot tartja fenn, vagy sem, különös jelentőségű az üzemek felett felügyeleti jogot gyakorolni hivatott kormánybiztosra vonatkozóan javasolt rendelkezések megállapításánál. A székesfőváros kizárólagos tulajdonában levő (nem kereskedelmi társaság alakjában működő) üzemeknél a 19. §. a kormánybiztosnak az üzemmel kapcsolatos határozatokkal és intézkedésekkel szemben ezek foganatosítását felfüggesztő óvási jogot kívánt biztosítani; a 21. §. ezzel ellentétben a kormánybiztosnak csak észrevételezési jogot enged meg akként, hogy ez a jogkör ne akadályozza meg az üzem illetékes szerve határozatának a foganatosítását. A kormánybiztos kiküldésénél mindkét esetben hasonló gondolat érvényesül ahhoz, amelyet a törvényhatóságok háztartásának ellenőrzésére nézve az 1932 : II. törvénycikkel 1933. évi december hó 31. napjáig hatályban tartott 1927: V. t.-c. 48. §-a a pénzügyi ellenőr intézménye útján megvalósított. A 19-—21. §. nem említett egyéb rendelkezései megfelelnek az 1930 : XVIII. t.-c. 89—91. §-aiban foglalt rendelkezéseknek. A 22. §-hoz. Az 1930: XVIII. t.-c. 99. §-ának (9) és (10) bekezdése szerint a törvényhatósági bizottság feloszlatása esetében a törvényhatóság igazgatását a törvényhatósági tanács intézi és a kormánybiztos kinevezésére csak másodlagosan kerülhet a sor. A javaslat most közvetlenül a kormánybiztosra bízza a főváros igazgatását, ha a törvényhatósági bizottságot feloszlatták. Okszerű következménye ez a törvényhatósági tanács megszüntetésének és annak, hogy az önkormányzati igazgatás zavartalan ellátásának biztosításáért elsősorban a kormány felelős. A szakasz egyéb rendelkezései az 1930: XVIII. t. c. 99. §-ának (9) és (10) bekezdéséből vannak átvéve. 32*