Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.
Irományszámok - 1931-709. Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 19301:XVIII.törvénycikk egyes rendlekezéseinek módosításáról
709. szám. 241 hatáskörébe tartozik, a főpolgármester tervbevett intézkedését egy — a törvényhatósági bizottság kebeléből alakított — ellenőrző bizottságnak előzetesen bemutatni köteles és hogy az ilyen kérdésekkel kapcsolatos ügyeket a tervezet végrehajtásának ideje alatt a törvényhatósági bizottság nem tárgyalhatja. Azoknak, akik a most említett rendelkezéseket az autonómiára sérelmesnek tartják, nyugodtan válaszolhatom azt, hogy ez a legenyhébb mód, amelyet a székesfőváros ügyeinek rendbehozatala végett felelősségem tudatában javaslatba hozhattam. A törvényjavaslat lényegesebb rendelkezéseinek a fentiekben történt ismertetése után az egyes szakaszokra nézve az alábbiakat van szerencsém előadni. Az 1. §-hoz. A törvényjavaslat 1. §-a újra szabályozza a főpolgármesteri állás betöltésének módját. E szerint a főpolgármestert a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezi ki, vagyis a javaslat a főpolgármesteri állás betöltését a törvényhatóság kezéből egészen kiveszi. Ennek a kérdésnek a megoldására már a régi fővárosi törvény, az 1872: XXXVI. törvénycikk előkészítése során három különböző változat merült fel, amelyek közül a legelső a vidéki törvényhatóságok mintájára a fővárosnál is a központi kinevezési rendszerrel kívánta a kérdést megoldani. A jelen törvényjavaslatban lefektetett elgondolás tehát nem új és megtaláljuk azt már a »Buda és Pest főés szab. kir. városok beligazgatási szervezéséről« szóló, 1871. évi november hó 9-én benyújtott törvényjavaslat 55. §-ában is, amely így szól: »A főváros élén egy főispán áll, kit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevez ki és mozdít el.« Amint ismeretes, ez a törvényjavaslat nem jutott túl a bizottsági tárgyalásokon és ezért azt a kormány a következő országgyűléshez ismét benyújtotta. Ez az újonnan benyújtott javaslat már lényeges eltérést mutat a végrehajtó hatalom képviselőjére vonatkozólag, amennyiben annak 49. §-a szerint a főváros élén a főpolgármester áll, akit a közgyűlés által kijelölt három egyén közül, a belügyminiszter ellenjegyzése mellett, a király nevez ki és mozdít el. Ez volt tehát a megoldás második változata, és amint a javaslat indokolásából kitűnik, az az eredetileg benyújtott •— fentebb említett — törvényjavaslat bizottsági szövegezésének felelt meg. Ez a megoldás sem emelkedett azonban törvényerőre, mert az újonnan benyújtott törvényjavaslat bizottsági tárgyalása során azt a miniszteri felelősség elvével ellentétesnek találták. Az országgyűlés idevonatkozólag az újabb bizottsági szövegezést fogadta el, amely szerint a főpolgármestert a korona hármas kijelölése alapján a törvényhatósági bizottság választja hat évre. így a kérdés megoldása az eredeti elgondolással szemben ebben a harmadik változatban jelent meg az 1872 : XXXVI. t.-cikkben, amit az 1930 : XVIII. t.-c. 7. §-a csupán azzal egészített ki, hogy az államfő a főpolgármestert a belügyminiszter előterjesztésére időközben, vagyis a hatévi megbízás lejárta előtt is felmentheti. A kérdés szabályozásának külföldi hasonlatosságait az általános részben már ismertettem; a hazai jogfejlődés történelmi múltját pedig azért kívántam előtárni, hogy rámutassak arra, hogy a szóbanlevő kérdés megoldására mindjárt az alkotmányosság helyreállítása után a legelső terv ugyanaz volt, amely most a javaslatban foglaltatik. A kormányt annakidején erre a megoldásra nyilván a többi törvényhatóság szervezetével azonos berendezkedés célzata késztette. Most azonban nem ez a szempont vezeti a kormányt, mert ha nálunk a többi törvényhatóságokban nem is így volna megoldva a végrehajtó hatalom képviseletének a kérdése, akkor is, a székesfővárosban —> meggyőződésem szerint — erre a megoldási módra kell áttérnünk. Ezt a lépést ma már parancsoló szükségességnek tartom. Ennek Kópv. iromány. 1931—1936. IX. kötet. r 31