Képviselőházi irományok, 1931. IX. kötet • 688-723. sz.

Irományszámok - 1931-709. Törvényjavaslat a Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 19301:XVIII.törvénycikk egyes rendlekezéseinek módosításáról

240 . 709. szám. Minthogy pedig a főváros bevételeit közszolgáltatások emelésével tovább fokozni már nem lehet, elmaradhatatlan, hogy a főváros háztartásában az egész vonalon legszükségesebb takarékossági rendszabályok a legszigorúbban keresztül vitessenek, mert különben a székesfőváros pénzügyi egyensúlya felborulna. A kormány a főváros háztartási helyzetének esetenkénti elbírálása alkalmával ismételten figyelmeztette a székesfővárost a mai gazdasági viszonyok által megkívánt legszigorúbb takarékosság érvényesítésére. Kétségtelen, hogy az 1934. évi költségvetési hiányt a főváros háztartásában csak a gazdaságosság követelményeinek lényegesen fokozottabb érvényesítésével lehet eloszlatni. Felmerül már most az a kérdés, hogy a székesfőváros autonómiája elég erős-e a maga elhatározásaiban arra, hogy a mai rendkívüli helyzet által megkívánt takarékossági rendszabályokat megállapítsa és végrehajtsa. Ismételten felemlítem, hogy a legideálisabban működő önkormányzatok is részben a helyi politikai befolyások alatt állanak. Minden pénzügyi rendelkezés bizonyos vonatkozásban személyeket érint, akik egyúttal választók is és akik a helyi politikai pártszervezetekben befolyásokat igyekeznek érvényesíteni a törvényhatósági bizottság tagjaira olyan irányban, hogy bizonyos pénzügyi rendszabályok meg ne történjenek, vagy ne úgy történjenek meg, ahogy azoknak a szigorú takarékosság szem előtt tartásával megtörténniök kellene. Nem rovom ezt fel különös hibájául az önkormányzatnak, mert a pénzügyi intézkedéseknek a most említett szemszögből való megítélése körülbelül minden olyan autonómiának sajátos vonása, ahol a pártélet ki van fejlődve. Ha azonban tiszta képet akarunk a helyzetről alkotni, akkor ennek a ténynek a megállapítása elől elzárkózni nem lehet. A székesfőváros háztartási ügyeinek rendezése a mai súlyos viszonyok között oly gyors és mindenféle pártpolitikai érdektől független intézkedéseket kíván, melyeknek megtételét a törvényhatósági bizottságtól várni nem lehet. Ily körülmények között gondoskodni kell arról, hogy a főváros érdekében ezek az intézkedések a legnagyobb gyorsasággal és mindenféle befolyástól mentesen végrehajtassanak. A rendezésre váró nagyfontosságú kérdéseknek egész sorozata van, — így a költségvetési hiány rendezése, státusrendezés, a vásárpénztár ügyének likvidálása, stb. — amelyeknek mielőbbi helyes megoldását a fentebb vázolt bajok miatt az autonómiától nem remélhetjük. Felvethetik azt a kérdést, mi az oka annak, hogy ezekben a fontos ügyekben nem alkalmaztam a törvény teljes szigorát, miért nem avatkoztam bele hatékonyabban azok intézésébe. Erre a válaszom az, hogy a jelenlegi jogszabályokban biztosított felügyeleti jog és a kormánynak adott felhatalmazások nem adják meg a kívánatos gyors, mélyreható és legfőképpen a közvetlen rendelkezés lehetőségét. Ezért kénytelen voltam az ügyek rendezését az autonómiától várni, magam pedig az esetek túlnyomó részében csak az elintézés sürgetésére szorítkozhattam. A szóbanlévő kérdés rendezésének módja a törvényjavaslat 25. §-ában van lefektetve, amely kötelességévé teszi a belügyminiszternek, hogy tervezetben ő állapítsa meg, melyek azok a kérdések, amelyek a székesfőváros költségvetése egyensúlyának biztosítása, a fokozottabb takarékosság érvényesítése és a közigazgatás egyszerűsítése céljából rendezésre szorulnak. Ennek a tervezetnek a végrehajtására a főpolgármester kap felhatalmazást, tekintet nélkül arra, hogy az intézkedés az önkormányzat melyik hatóságának a hatáskörébe tartozik; a főpolgármester csupán a közigazgatási bizottság hatáskörét nem érintheti. Kimondja ez a szakasz azt is, hogy olyan ügyekben, amelyekben az intézkedés a törvényhatósági bizottság