Képviselőházi irományok, 1931. VIII. kötet • 569-687. sz.

Irományszámok - 1931-659. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett a m. kir. csendőrség ellen gyűlöletre való izgatás vétségével gyanúsított Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

360 659. szám. 659. szám. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése sajtó útján elkövetett a m. kir. csendőrség ellen gyűlöletre való izgatás vétségével gyanúsított Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Tisztelt Képviselőház ! « A budapesti kir. főügyészség 7.441 /1933. f. ü. szám alatt Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 7.948/1933. számú megkeresése szerint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen, büntető eljárást indított a a «Népszava» politikai napilap 1933. évi április hó 26. napján kiadott 94. számában megjelent «A belügyminiszter úr csendőrei» feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: «Az inség riasztó borulata alatt vergődő magyar vidék valósággal elönt bennünket a csendőri brutalitásokat panaszló leveleivel. Amikor elvtársaink a képviselőházban újból és újból szóvátették a megkínzott szegény emberek ügyét, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, aki fegyelmi hatósága a magyar csendőrségnek, kijelentette, hogy rendet teremt, megszünteti a brutalizálásokat és nem engedi, hogy a csendőrség annak gyanújába kerüljön, mintha párturalom szolgálatában állna. Nos, a belügyminiszter úr csendőrei éppen elég tennivalót adnak a rendteremtés terén gazdájuknak. Tokajból kaptunk most egy leánytól döbbenetes, megrázóerejű sorokat. Apja április 22-én átment Rakamazra, hogy kukoricát vásároljon. Régi, vásárt járó iparostársának házát kereste fel, hogy érdeklődjék, hol juthatna legjutányosabban kukoricához. Beszélgetésük közben betoppant két csendőr. Az egyiket —• a levélíró szerint —> Farkasnak hívják. Apát —- folytatja szószerint a levél — igazolásra szólították. A házbéliek hiába mondták, hogy ők ismerik. Bekísérték a községházára, hátul az udvaron egy kis szobába vitték és vallatni kezdték, hogy hol vette és hová tette a röpiratot. Apa nem tudott semmi röpiratról. Hogyis tudott volna. Akkor nekiestek a csendőrök. Előbb összepofozták, aztán a puskatus, a csizmasarok és az ököl következett. Míg mindketten ki nem fáradtak és amíg apa eszméletét vesztve össze nem rogyott. Amikor magához tért, újból hozzákezdtek. A száját betöm-