Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-442. Törvényjavaslat a Román Királysággal 1932.évi június hó 16-án megkötött adóügyi egyezmények becikkelyezéséről

442. szám, 23 Article 1. Les Etats contractants s'engagent à se prêter assistance mu­tuelle pour le recouvrement des im­pôts, des taxes perçues pour le compte de l'Etat et des centimes additionnels prélevés en même temps que ces im­pôts ainsi que des droits de douane, des taxes de consommation et de l'im­pôt sur le chiffre d'affaires. ­Article 2. L'assistance s'applique aussi bien au principal qu'à l'accessoire des impôts, droits et taxes (frais, inté­rêts, amendes). Article 3. L'assistance ne peut s'ap­pliquer qu'aux créances fiscales ayant force de chose jugée, selon la législa­tion de chaque Etat, exception faite du cas prévu à l'article 11. Article 4. Le recouvrement d'une créance fiscale, envisagé aux articles précédents, aura lieu à la demande de l'Etat créancier (Etat requérant) adressée à l'Etat dont la juridiction s'étend sur la personne ou sur les biens du débiteur (Etat requis). Article 5. La demande de l'Etat re­quérant doit émaner de l'autorité su­prême de son administration des finan­ces, ou d'une autorité déléguée par elle, et être accompagnée d'un titre exécutoire certifié par cette autorité. Elle doit être adressée directement à l'autorité correspondante de l'Etat re­quis. L'autorité de l'Etat requérant at­testera, en outre, que la créance a la force de chose jugée. L'Etat requis s'engage à reconnaître comme valable, sans autre examen, les créances ayant la force de chose jugée de l'Etat requérant. Article 6. L'Etat requérant fournira la traduction en langue française des documents transmis. Article 7. L'Etat requis est tenu de donner suite le plus tôt possible à la demande qui lui est adressée. Toute­fois, il pourra s'y refuser, s'il estime ne pouvoir répondre à cette demande pour des raisons d'ordre public ou d'in­1. cikk. A szerződő Államok köte­lezik magukat, hogy egymást kölcsö­nösen támogatni fogják az Állam szá­mára szedett adók, illetékek, vala­mint az ezen adókkal egyidejűleg sze­dett pótadók, továbbá a vámilletékek, a fogyasztási adók és a forgalmi adó behajtásánál. 2. cikk. A segély alkalmazást nyer úgy az adók és az illetékek tőkeössze­gére, mint járulékaira nézve (költségek, kamatok, bírságok). 3. cikk. A segély csak azon kincstári követelésekre alkalmazható, amelyek jogerőre emelkedtek mindegyik Állam törvényhozása értelmében a 11. cikk­ben feltüntetett eset kivételével. 4. cikk. Az előző cikkekben meg­jelölt kincstári követelésnek behajtása a hitelező Állam (a megkereső Állam) kérelmére fog történni, amelyet azon Államhoz fog intézni, amelynek jog­szolgáltatása kiterjed az adósnak sze­mélyére vagy javaira (megkeresett Állam). 5. cikk. A megkereső Állam kérelmét a pénzügyigazgatás legfőbb hatósága, vagy pedig egy általa kijelölt hatóság fogja kibocsátani egy, ezen hatóság ál­tal igazolt végrehajtási jogosítvány kíséretében. A kérvény a megkeresett Állam megfelelő hatóságához intézendő közvetlenül. A megkereső Állam hatósága egy­úttal igazolni fogja, hogy a követelés jogerőre emelkedett. A megkeresett Állam kötelezi magát, hogy érvényesnek fogja elismerni, min­den egyéb vizsgálat nélkül a megkereső Állam jogerős követeléseit. 6. cikk. A megkereső Állam fog gon­doskodni az átküldött okmányoknak francia fordításáról. 7. cikk. A megkeresett Állam a leg­rövidebb idő alatt tartozik eleget tenni a hozzá intézett megkeresésnek. A vég­rehajtást azonban megtagadhatja, ha véleménye szerint a megkeresésnek eleget nem tehet közrendészeti vagy ál^

Next

/
Oldalképek
Tartalom