Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

460. szám. 139 Kérdésessé válhat, hogy a kiküldött választmánynak vagy az igazolóválasztmánynak a határozatát kell-e elsőfokúnak tekinteni. Ezt a vitát akarja kizárni a javaslat 21. §-a annak kimondásával, hogy a községi igazoló választmánynak törvényben megállapított hatáskörében hozott határozatát elsőfokú határozatnak kell tekinteni. A kiküldött választmány eljá' rása ugyanis csak előkészítő jellegű és ezért határozatát véghatározatnak venni nem is lehet. A 22. §-hoz. Régi hiányt pótol a javaslat 22. §-a. Számtalan esetben vitássá vált ugyanis és még ma is különböző gyakorlat található az egyes hatóságoknál abban a tekintetben, hogy a nem hatósági jellegű testületeknek vagy szervezeteknek — pl. a különböző egyesületeknek, szervezett birtokosságoknak stb. — határozatát tekintik-e elsőfokú határozatnak vagy a hatóságnak azt a határozatát, amellyel az ilyen testületeknek megfellebbezett határozatát felülbírálják. így azután előfordult, hogy az ügy átmenve az egyesület különböző szervein (választmány, közgyűlés stb.), a hatóság másod- sőt harmadfokon határozott, jóllehet az ügy elsőízben került hatósági felülbírálás alá. Ennek a kérdésnek a rendezését a jogbizonytalanság kiküszöbölésén kívül különösen időszerűvé teszi a közigazgatási bíróság reformja, amely, mint már többször említettem, az elsőfokú határozatok ellen biztosít majd panaszjogot. A rendezésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hatósági eljárás szempontjából elsőfokú határozat csak a hatóságtól származó határozat lehet, ezért a javaslat ezt a kérdést a 22. §. (i) bekezdésében ilyen értelemben is szabályozza. Az erre vonatkozó rendelkezés a nem hatósági jellegű testületek stb. közé sorolja az ipartestületeket is, jóllehet ezek a testületek bizonyos hatósági teendőket is fejtenek ki. Figyelembe véve azt, hogy az ipartestületek elsősorban mégis nem hatóságok, hanem a szervezetbe tömörült iparosok érdekeit előmozdító szervezetek, ide soroztam az ipartestületeket is, ami annál kevésbbé fog zavart okozni, mert az 1932 : VIII. t.-cikk az ipartestületek által hozott határozatokra vonatkozólag hasonló értelemben rendelkezik. A második bekezdésben foglaltakra az alábbiak szolgálnak felvilágosításul. Az 1894 : XII. t.-c. 10. §-a szerint a birtokosság közgyűlésének határozatait — hacsak erre a célra a korábbi szabályokban a birtokosság külön szervet nem létesített — a községi elöljáróság hajtja végre. A községi elöljáróságot ebben a jogkörében a képviselőtestület ellenőrzi. Az osztatlan közös legelőkről szóló 1913 : X. t.-c. 56., illetőleg 77. §-a pedig megengedi, hogy a legelőtársulatok alapszabályai a társulat képviseltetése és a határozatok végrehajtására hivatott szervek megállapítását mellőzhessék s ezt a hatáskört a községi elöljáróságra és a községi képviselőtestületre, illetőleg a polgármesterre és a törvényhatósági bizottságra (kisgyűlésre) bízhassák. Nem volna indokolt, ha ezekben az esetekben eljáró hatóságok határozatait nem tekintenők elsőfokú határozatoknak, mert kétségtelen, hogy ezek a határozatok hatóságtól származnak, ha mindjárt valamely nem hatósági jellegű testület ügyeinek intézésére is vonatkoznak. A községi elöljáróságnak, a képviselőtestületnek, a polgármesternek, a törvényhatósági bizottságnak (kisgyűlésnek) az 1894 : XII. t.-c. 10. §-ában és az 1913 : X. t.-c. 56., illetőleg 77. §-ában megállapított hatáskörben, ez ügyekben hozott határozatait tehát elsőfokú határozatoknak kell tekinteni. Ezt mondja ki a szakasz második bekezdése. A harmadik bekezdés rendelkezését az teszi okszerűvé, hogy a törvényhatóság első tisztviselőjének és a közigazgatási bizottság albizottságának a szakasz első bekezdésében említett határozatait csak az alaki jog szempontjából tekintjük elsőfokú határozatoknak. A valóságban azonban- ezek másodfokú, sőt esetleg haris*