Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

460. szám. 133 másként nem rendelkezik — a közszemléretétel utolsó napját követő naptól számított 15 napban állapítja meg. Ez a szabályozás nem bizonyult megfelelőnek, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a köz szemléretét el útján történt kihirdetés esetében a fellebbviteli határidő indokolatlanul hosszú időre Mtolassék. Ezt a hátrányt kívánja kiküszöbölni a javaslat 7. §-a annak kimondásával, hogy ha a határozatot közszemléretétel útján hirdetik ki, a fellebbezést a közszemléretétel ideje alatt lehet előterjeszteni. Ez a szabályozás abból az alapgondolatból indul ki, hogy amíg a közszemléretétel ideje tart, addig a közszemlére tett határozat ellen természetesen fellebbezéssel is lehet élri. Nehogy azonban a 15 napnál rövidebb közszemléretétel esetén megrövidüljön az egységesen megállapított 15 napi fellebbviteli határidő, a javaslat azt is kimondja, hogyha a közszemléretétel időtartama 15 napnál rövidebb, a fellebbezést a közszemléretétel első napjától számított 15 nap alatt lehet előterjeszteni. A törvényjavaslat a fellebbvitelnek csak kétféle alakját: a fellebbezést és a felfolyamodást ismeri és ezért a 7. §. rendelkezései természetesen csak ezekre a jogorvoslatokra terjednek ki. Az 1929 : XXX. t.-c. 53. §-ában felsorolt egyéb esetek mind olyanok, amikor a vonatkozó jogszabályok nem fellebbezésben vagy felfolyamodásban jelölik meg az igénybevehető jogorvoslatot, — külön felemlíted nélkül is természetes tehát, hogy e szakasz rendelkezéseit ezekre a jogorvoslatokra alkalmazni nem is lehet. Ezért a 7. §-ból az ilyen esetek felsorolását, mint feleslegest mellőztem. A 8. §-hoz. A javaslat 8. §-a az 1929 : XXX. t.-c. 56. §-ában foglaltakat kiegészíti annyiban, hogy világos rendelkezést ad arra nézve, hogy az előzetes végrehajthatóságot korlátozva is ki lehet mondani. Viszont eltér az említett törvény 56. §-ától annyiban, hogy az elismerésen alapuló, továbbá a tartást vagy élelmezést vagy ilyen költségeket megállapító határozatokat a fellebbvitelre való tekintet nélkül végrehajtandó határozatok között nem említi meg. Feleslegesnek tartottam ezeket külön felemlíteni azért, mert e szakasz alapján ezekben az esetekben helyrehozhatatlan kár okából szükség esetén amúgyis el lehet rendelni a végrehajtást. A 9. §-hoz. A 9. §. az igazolási kérelemről szól és lényegében egyezik az 1929. évi XXX. t.-c. 51. §-ában foglaltakkal. A 10. §-hoz. Az újrafelvételi kérelem tekintetében a 10. §. az eddigi állapotokkal szemben két lényeges eltérést mutat. Az egyik eltérés az újrafelvételi kérelem előterjesztési ideje körül van. Az 1929 : XXX. t.-c. 52. §-a az újrafelvételi kérelem előterjesztési határidejét a jogerős véghatározat kihirdetését vagy kézbesítését követő naptól számított egy évben állapította meg. A 10. §. ugyan általában szintén csak egy évben állapítja meg az újrafelvételi kérelem előterjesztésének határidejét, de kiegészíti az erre vonatkozó rendelkezést azzal, hogy abban az esetben, ha az újrafelvételi kérelem alapjául az ügy eldöntése után jogerőre emelkedett bírói ítélet szolgál, az egy éves határidő a bírói ítélet jogerőre emelkedését követő naptól kezdődik. Ennek a rendelkezésnek különösen az olyan fegyelmi ügyekben lehet jelentősége, amikor a:fegyelmi határozat meghozatalánál döntő jelentősége volt a büntető bíróság ítéletének. Méltányos, hogy az ilyen esetben, ha a büntető bíróság a tisztviselőt a büntetőügy újrafelvétele során felmentette, vagy enyhébb büntetéssel sújtotta, a fegyelmi határozat megváltoztatására irányuló újrafelvételi kérelem előterjesztésére az egy év eltelte után is lehetőséget adjunk. A második lényeges eltérés az, hogy a 10. §. az újrafelvételi kérelem megengedése kérdésében a döntés jogát a főügyben elsőfokon eljárt hatóságnak adja meg,