Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.
Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
134 460. szám, szemben az 1929 : XXX. t.-c. 52. §-ának azzal a rendelkezésével, amely ezt a jogot annak a hatóságnak adta, melyik az ügyben a jogerős véghatározatot hozta. Ezzel a változtatással meggyorsítjuk az eljárást, mert megtakarítjuk azt az időt, amit az iratoknak a döntésre hivatott hatósághoz való juttatása és attól az elsőfokon eljárt hatósághoz való visszaküldése vesz igénybe. Az érdemi döntés tekintetében pedig ez a megoldás hátrányt nem jelent, sőt a felekre nézve és a közérdekre is csak megnyugtató lehet az, hogy az újraf el vétel megengedése kérdésében az elsőfokon eljárt hatóság határoz. Az elsőfokon eljárt hatóság ugyanis sokkal jobban ismerheti az ügy körülményeit és sokkal jobban mérlegelheti a felhozott új bizonyítékok jelentőségét, mint az a másod- vagy harmadfokú hatóság, amely ítéletének megalkotásánál pusztán az iratokra volt utalva. A 11. §-hoz. A szakasz első bekezdése a másodfokú hatóságok között támadt hatásköri összeütközés jogszerű eldöntését biztosítja. Azt a rendelkezést azért vettem fel a javaslatba, mert a felülvizsgálati kérelem kiküszöbölésével kapcsolatban gondoskodni kell arról, hogy mindazokban az' esetekben, amikor a hatásköri összeütközés a másodfokon végérvényesen határozni jogosult hatóságok között merült fel, a kormánynak módjában legyen döntőleg beleszólni a hatásköri vitába. Ezt mondja ki a szakasz első bekezdése, amely az ilyen hatásköri összeütközések esetében az ügynek hivatalból az illetékes miniszter döntése elé bocsátását rendeli el. A minisztereknek ez a joga természetesen egyáltalában nem érinti az 1896: XXVI. t.-c. 20. §-ában foglalt annak az elvi rendelkezésnek hatályát, hogy a közigazgatási bíróság elé utalt ügyekben a miniszterek még felügyelet címén sem intézkedhetnek. Különben is annak következtében, hogy a közigazgatási bíráskodás reformjáról benyújtandó törvényjavaslatom a közigazgatási bíróság elé utalt ügyekben mindig az elsőfokú hatóságok határozatai ellen engedi meg a panaszjogot : az első bekezdés rendelkezését a közigazgatási bíróság elé vihető ügyekben már ezért is tárgytalannak lehet tekinteni. A szakasz második bekezdésének a rendelkezése ^ugyancsak a felülvizsgálati kérelem kiküszöbölésével van kapcsolatban. Amint ugyanis már kifejtettem, a miniszterek ellenőrző jogkörének hatályos gyakorlásában látom egyik főbiztosítékát az alsóbbfokú hatóságok jogszerű működésének, ezért szükségesnek tartottam, hogy a miniszterek e jogkörének gyakorlására — kapcsolatban az eljáró közegek fegyelmi és anyagi felelősségének fokozásával — kifejezett rendelkezést is vegyek fel. A12. §-hoz. Ez a szakasz lényegileg megegyezik az 1929: XXX. t.-c. 47. §-ának (3) és (4) bekezdésében foglaltakkal. Ha a felülvizsgálati kérelem fenntartása mellett indokolt volt a főispánnak (főpolgármesternek) a közigazgatási ágak főnökeinek és képviselőinek, a tiszti főügyésznek a hatályos jogszabályokon alapuló fellebbviteli jogát fenntartani, úgy kétszeresen indokolt, hogy a felülvizsgálati kérelem megszüntetése esetén ezt a jogot a törvényesség, a közérdek, az államkincstár, sőt egyes esetekben a magánfelek érdekeinek megóvása céljából is csorbítatlanul ugyanabban a mértékben fenntartsuk, mint ezt az egyes jogszabályok megállapították. Ilyen fellebbezési és felterjesztési jogot biztosító főbb jogszabályainkat az alábbiakban van szerencsém ismertetni: a) Az 1876 : VI. t.-c. 22. §-a szerint a közigazgatási ágaknak a közigazgatási bizottságban levő képviselőit megilleti az a jog, hogy ha a határozatot törvénytelennek vagy az általuk képviselt közigazgatási ág szempontjából sérelmesnek vagy • károsnak tartják, az ellen fellebbezésüket azonnal bejelentsék. Ez a jog megilleti ä főispánt (főpolgármestert) is.
