Képviselőházi irományok, 1931. VI. kötet • 441-508. sz.

Irományszámok - 1931-460. Törvényjavaslat a közigazgatás rendezéséről szóló 1929:XXX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

132 460 szám. A szakasz (3) bekezdése, amely szerint a felfolyamodásnak törvényes határidőn túl előterjesztése esetében is alkalmazni kell az elkésett avagy meg nem engedett fellebbezésre vonatkozó rendelkezéseket, ugyancsak az eljárás egységességét szolgálja és pedig abban a vonatkozásban, hogy az elkésett fellebbvitelt — akár fellebbezésről, akár felfolyamodásról is van szó — érdemi elbírálás nélkül mindig vissza kell utasítani. A 6. §-hoz. E szakasz (1) bekezdése és az 1929 : XXX. t.-c. 55. §-ának (1) bekezdése között mutatkozó különbség látszólagos voltát már az 5. §. kapcsán ismertettem. A szakasz (2) bekezdése az eddigi rendeleti szabályozás helyett törvényben rendezi azt a sok vitára okot adó kérdést, hogy a testületi hatóságok határozatai ellen irányuló fellebbvitelt, mely testület mely szervénél kell előterjeszteni. A javaslat ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy a községi képviselőtestület határozatai ellen irányuló fellebbvitelt a községi jegyzőnél (körjegyzőnél), a törvényhatósági bizottság, a törvényhatósági kisgyűlés és a székesfővárosi törvényhatósági tanács határozata ellen irányuló fellebbvitelt a törvényhatóság első tisztviselőjénél, minden más testületi hatóság határozata ellen irányuló fellebbvitelt pedig annak elnökénél kell benyújtani. A kérdésnek ilyen rendezését a községi (nagy- és kisközségi) képviselőtestület határozataira nézve az indokolja, hogy a képviselőtestület elnöke a községi bíró a legtöbb esetben nem rendelkezik a fellebbvitel átvételével járó teendők ellátásához megkívánt ismeretekkel és egyébként is,.az 1901 : XX. t.-c. 32. §-ában kapott felhatalmazás alapján kiadott 126.000/1902. B. M. számú körrendelet (Községi Ügyviteli Szabályzat) 1. §-a szerint a község ügyvitelét a községi jegyző látja el, már pedig kétségtelen, hogy a fellebbvitel átvétele, megvizsgálása, illetékes helyre való eljuttatása az ügyvitelhez tartozik. Érvényes jogszabályaink szerint (1886 : XXI. t.-c. 68. és 73. §-a, 1930 : XVIII. t.-c. 48. §-a) a törvényhatóság első tisztviselője vezeti a törvényhatóság közigazgatását, átveszi a törvényhatóság közönségéhez érkező rendeleteket, leveleket, folyamodványokat stb., miért is e jogkörből önként adódik, hogy a törvényhatóság első tisztviselője vegye át a törvényhatóság közönségének képviseletére hivatott szervek : a törvényhatósági bizottság, a kisgyűlés, a törvényhatósági tanács határozata ellen irányuló fellebbviteleket is. Egyébként a többi testületi hatóságok határozataival kapcsolatban érvényt szerez a javaslat annak az általános jogelvnek, hogy a testületeket az elnök képviseli. A szakasz (3) és (4) bekezdése szigorúan követi az 1929 : XXX. t.-c. 55. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltatat azzal az eltéréssel, hogy nem rendelkezik kifejezetten aziránt, hogy a nem illetékes hatóságnál előterjesztett fellebbvitelnek az illetékes hatósághoz való továbbításából származó késedelem a fél veszélyére történik. Kétségtelen, hogy ez a kérdés szabályozásra szorul, de véleményem szerint ez a szabályozás nem a törvénybe, hanem a törvény végrehajtási utasításába tartozik és szorosan összefügg szintén a végrehajtási utasításba tartozó azzal a kérdéssel, hogy a hatóság a határozatban a felet a fellebbvitel előterjsztési helyére nézve kioktassa. Más jogkövetkezményt kell ugyanis adnunk a helytelen előterjesztésnek akkor, ha a kioktatás megtörtént és mást akkor, ha azt a hatóság teljesen elmulasztotta, avagy ha az előterjesztés helyét hibásan jelölte meg. A 7. §-hoz. A 7. §-nak a fellebbviteli határidőre vonatkozó rendelkezései csak a közszemlére tétellel kapcsolatos határidő tekintetében mutatnak eltérést a jelen legi állapottól. Az 1929 : XXX. t.-c. 53. §-a közszemléretétel útján történt kihirdetés esetében a fellebbviteli határidőt — ha a köz szemléretét el idejét megállapító jogszabály