Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.
Irományszámok - 1931-438. A zárszámadásvizsgáló bizottság jelentése a magyar államnak az 1928/29. évi zárszámadásairól és a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknek arra vonatkozó jelentéseiről
438. szám. 425 hogy az állam ez üst vásárlásai alkalmával 1,750.000 P értékű ezüstöt akként enged, át az államnak, hogy a vételár összegét a bankkal szemben fennálló adósságának a rendkívüli törlesztésére fordítja. A bank nyugdíjalap külön javadalmazására fordított 3,000.000 P háromnegyedrésze, vagyis 2,250.000 P a bank üzleti nyereségében való részesedés címén az államot illette volna meg. Az állam nyereségrészesedése az ezüstvásárlás kapcsán tervezett kárpótlás figyelembevételével is 500.000 P-vel csökkent s így a bankkal szemben fennálló tartozása sem csökkent, mint amilyen mértékben az a bank alapszabályai szerint csökkentendő lett volna. A legfőbb állami számvevőszék felfogása szerint a bank közgyűlésének eljárását szabályozó 1924 : V. és az 1925 : XXXII. t.-c. nem ad a kormánynak olyan általános érvényű törvényes felhatalmazást, amelyre hivatkozással a kormány az államkincstárt megillető nyereségrészesedésről tetszés szerinti mértékben lemondhatna, így a kormány a saját felelőségére járt el, miután erre a költségvetésben felhatalmazást nem kérhetett, ezért felmentést csak ezúttal nyerhet. Az állami vagyon állagának és értékének pontos megállapítására az év folyamán abban végbement változások kimutatása ezúttal sem volt lehetséges. Az államvagyon részei közül a készpénzre, értékpapírokra, állami adósságokra és egyéb tartozásokra, a cselekvő és szenvedő hátralékokra vonatkozó adatok a zárszámadásban most is pontosan fel vannak tüntetve ; nem volt azonban lehetséges az állami ingatlanok, hasznos jogokingóságok álladókat kimutatni, emiatt az 1928/29. évi. állami zárszámadás leltári adatai nem teljesek, ennek folytán a mérlegek közül a jövedelmi és vagyonmérleg sem volt elkészíthető. A legfőbb állami számvevőszéknek az 1924/25. évi zárszámadáshoz fűzött jelentésében a pénzügyminiszternek körvonalazott akkori álláspontja szerinti előfeltételek, mint a pengőszámításra való áttérés, továbbá az értékek árkialakulása immár teljesült, az új leltározásnak és értékbecslésnek tehát semmi akadálya nincs, annak eszközlése sürgősen és feltétlenül szükséges. Az alapok és alapítványok közül a legfőbb állami számvevőszék csak azokról terjesztett elő számadást, amelyek 1924 július 1 után keletkeztek, az ezt megelőző időkből származókat a pénzügyminiszter hozzájárulásával ezek kezelésének teendőivel megbízott központi állampénztárnál az összes kapcsolatos kérdésekkel együttesen megvizsgálta és megállapította, hogy a kormány kezelése igazgatása alatt álló mintegy 1400 alap- és alapítványtőke vagyona a devalváció folytán úgyszólván teljesen elértéktelenedett, úgyhogy azok már nemcsak rendeltetésüknek nem felelnek meg, hanem a nyilvántartásukkal járó költségek és munkálatok nem állanak arányban azoknak értékével. Ezen megállapítások alapján a legfőbb állami számvevőszékkel karöltve a bizottság azon javaslatot terjeszti a miniszterelnök úr élé, hogy az azonos rendeltetésű alapok és alapítványok, amennyiben azt azoknak jogi természete megengedi, törvényhozási úton egyesíttessenek. A pénzügyminiszter úr ezen javaslat alapján felhívta az egyes miniszter urakat, hogy a kezelésük, felügyeletük és ellenőrzésük alatt álló összes alapokat és alapítványokat további fenntartásuk céljából tegyék beható vizsgálat és megfontolás tárgyává s ennek eredményét a pénzügyminisztériummal közöljék. Az idevonatkozó tárgyalások még nem fejeződtek be. A legfőbb állami számvevőszék a kultuszkormánnyal külön tárgyalásokat folytatott a kezelése alatt álló alapok és alapítványok számvevőszéki ellenőrzése kérdésében, ideértve azokat az alapokat és alapítványokat, amelyek az 1897— 1899. években működött szaktanácskormány csoportosítása szerint legfőbb állami számvevőszék ellenőrzése alá nem tartoznak. Kepv. iromány. 1531—1936. V. kötet. 54
