Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-438. A zárszámadásvizsgáló bizottság jelentése a magyar államnak az 1928/29. évi zárszámadásairól és a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknek arra vonatkozó jelentéseiről

424 438. szám. Ezek szerint 37,595.118 P 75 f-t tesz ki a vagyongyarapodást nem képező kiadás. A költségvetés fejezetei, címei, rovatai között hitelátruházásnak kivételesen csak akkor van helye, ha a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával a minisztertanács annak szükségét megállapítja. A minisztertanács rendszerint azt az eljárást követte, hogy, amennyiben valamelyik költségvetési rovat hitele az elengedhetetlenül szükséges kiadások fedezésére elegendő nem volt, a túlkiadás számszerű megjelölése mellett ugyanaz a költségvetési fejezet és cím egy másik rovata hitelének megtakarítását jelölte ki fedezetül, vagy, ha ilyenek azon a fejezeten belül fedezetül megjelölhetők nem voltak, a költségvetésnek valamely más fejezete, illetve címe rovatának megtakarítását jelölte ki, az ilyen hitelátruházás lényegileg nem más, mint fedezet kijelölés. A kormány hitelátruházásokat a zárszámadás során oly módon hozza a törvényhozás tudomására, hogy az egyes rovatoknál jelentkező túlkiadásokat előidéző okokat felsorolja és ottan utal arra is, hogy hitelátruházásként melyik hitel megtakarítását jelölte ki. A pénzügyminiszter az 1928 : XXXIII. t.-c. felhatalmazása folytán 20,583.675 P-t utalt be az 1925 IX. t.-c. 9. §-a alapján létesített alapba. Az előbb jelzett t.-c. 7. §-a ugyan alapot említ, az utóbbi t.-c. azonban nem egy alap létesítését rendeli el, hanem azt, hogy az államháztartás folyó kiadásain felül jelentkező bevételekből az állami adósságok csökkentésére és a t.-cben meghatározott célokra átutalt Összegek alapszerűen kezelendők. Tekintettel arra, hogy a beutalt összegek terhére eszközölt kiadások a zárszámadásban nem számolhatók el, azok az alapok kezelési eredményeit tárgyaló részben vannak elszámolva. A belügyminiszter úr az 1928 : XXXIII. t.-c. 13. §-ában nyert felhatalmazás alapján Budapest székesfővárostól, a törvényhatósági és rendezett tanácsú városoktól 2,799.615 P 84 f-t szedett be. Az 1928 : XI. t.-c. 165. §-a alapján a kormány az Országos Társadalombiztosító Intézetnek az engedélyezett 1,000.000 P-vel szemben 500.000 P-t folyósított ügyviteli költség címén. Az 1928 : XLII. t.-c. felhatalmazás értelmében az 1924 : IV. t.-c. alapján felvett törlesztéses kölcsön maradványát, valamint az 1927/28. költségvetési év végén mutatkozó többletet a hasznos beruházásokra fordítsa. Ezen beruházásókra fordítható összegeket alapszerűen kell kezelni, ami ennélfogva a zárszámadásban nem számolható el, hanem az alapoknál, illetve a hasznos beruházások kezelése címmel. A pénzügyminiszter az 1928 : XXVI. t.-c.-ben nyert felhatalmazás alapján az öt- és kétpengős ezüstérmékhez használandó fém beszerzésére és a veretési költségekre szükséges 3,221.993 P 79 f-t az államháztartás bevételeiből előlegezte. Amint az már az 1925/26. év és az 1926/27. évi zárszámadásokban is előfordult a Magyar Nemzeti Bank főtanácsa a kormány hozzájárulását kérte, hogy a közgyűlésnek olyan javaslatot tehessen, hogy a törvényben előírt s 665.966. P. 71 f-t kitevő 5%-on felül még további 3,000.000 P-t fordíthasson a nyugdíjalap javadalmazására azzal az indokolással, hogy a nyugdíj alapbiztosítás technikai alapon számított tőkéje olyannyira teljes egésszé válna, úgyhogy a jövőben a. nyugdíjalap minden további dotációja feleslegessé válik. A bank kéréséhez a minisztertanács 1929. évi január hó 18-án tartott ülésében hozzájárult azzal, hogy a bank az államkincstárt oly módon fogja kárpótolni,