Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.
Irományszámok - 1931-351. Törvényjavaslat a Bukarestben 1932. év szeptember hó 28-án kelt magyar-román vasúti határállomási Egyezmény becikkelyezéséről
214 351. szám vasút viselni köteles azt a kárt, amelyet az ő személyzete, vagy az ő berendezésének hibás állapota okozott. Ha nem állapítható meg a kár okozása, akkor az előforduló kárt mindkét vasút egyenlő arányban viseli. Ezek az elvek megfelelnek az e téren szokás szerint alkalmazott jogelveknek és gyakorlatilag már más viszonylatokban is a legmegfelelőbbeknek bizonyultak. Külön megemlítést érdemel, hogy a vasúti díjszabások alkalmazását illetőleg az Egyezmény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy mindegyik csatlakozó vasút a maga díjszabását a határpontig alkalmazza. Ez a szabály leginkább biztosítja mindkét állam részére azt, hogy díjszabási politikáját feszélytelenül folytathatja. A III. fejezet (22—40. cikkek) a Kötegyán állomásra vonatkozó -különleges rendezést tartalmazza. Kötegyán mint fentebb mondva volt, földrajzi helyzeténél fogva minden tekintetben közös határállomásként állapíttatott meg oly értelemben, hogy mindkét állam részéről a vasúti, a vám-, a határrendőri és a postaszolgálatot az illető közegek és hatóságok ebben az állomásban egyesítve végzik. Az állomás területének nagyobb része — és főleg az állomási épületek és szolgálati helyek magyar területen fekszenek. Itt tehát a magyar vasúti közegek mellett állandóan román vasúti közegek is szolgálatot tesznek és a magyar vám- és rendészeti hatóságokon kívül állandóan az állomásra telepített román vámhivatal és határrendészeti kirendeltség működik. A közös állomásban végzendő vasúti szolgálatra, valamint az idegen hatóságok és hivatalok szolgálatának végzésére nézve az Egyezmény ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint amelyek a magyar-osztrák és a .magyarcsehszlovák közös vasúti határállomásokra nézve az érvényben levő illető nemzetközi megállapodásokban foglaltatnak. Különösen kiemelendő, hogy Kötegyán állomás közös használatáért a román vasutak a Máv-nak jelentékeny használati díjat fizetnek. A IV. fejezetben foglalt általános rendelkezések mind a külön-külön határállomásokra, mind Kötegyán közös határállomásra egyaránt vonatkoznak. A 41. cikk a vasutak között teljesítendő kölcsönös fizetségek rendezésére nézve tartalmaz fontos rendelkezéseket: Az Egyezmény megkötésének éppen abban van reánk nézve a fő előnye, hogy román részről elismertetik a vasútjuk fizetési kötelezettsége. A kölcsönös csatlakozási viszonyokból az eddigi ideiglenes rendezés mellett is előállottak bizonyos tartozások, amelyeknek teljesítése elől azonban a román vasutak arra való hivatkozással, hogy nincs még erre vonatkozó konkrét államközi megállapodás, mindezideig kitértek. Magyar részről főleg azért volt szükség az Egyezmény mielőbbi megkötésére, hogy a magyar vasutaknak jogalapjuk legyen a tartozások megfizetésének a követelésére. A fizetések módozatait a szóbanforgó 41. cikk állapítja meg. A 42. cikk a vasutak között kötendő szerződések adó- és illetékmentességét állapítja meg, hogy a vasutaknak ily köztartozásokkal való kétszeres megterhelése elkerült essék. A 43. cikk az előállható viták eldöntésére döntőbírósági eljárást provideál. A döntőbíróság megalakítására a hasonló egyezményeknél szokásos rendezés vétetett át. A 44. cikk a megerősítésre a 45. pedig az életbelépésre és felmondásra nézve tartalmaz rendelkezéseket. Különösen kiemelendő, hogy az Egyezmény megalkotói gondoskodtak arról is, hogy az Egyezmény esetleges felmondása esetén — ami a nemzetközi vasúti forgalomra kétségkívül bénító)ag hatna — egy újabb egyezmény kötéséig, lehetőleg ne álljon be ismét szabályozás nélküli állapot. Ezért
