Képviselőházi irományok, 1931. V. kötet • 325-440. sz.

Irományszámok - 1931-329. Törvényjavaslat a bélyegek védelméről és a tiltott postai szállítás büntetéséről

329. gzám. 155 és a távbeszélő forgalmában a szorosabb értelemben vett postabélyeggel egyenlő védelemben kíván részesíteni. Ezáltal el lehet majd kerülni azokat a vitákat és ingadozásokat, amelyeket a gyakorlatban a «bélyeg» és a «postajegy» fogalmának értelmezése okozott. Nem lesz többé kétség aziránt sem, hogy ideesik minden postai (táviró, távbeszélő) értékcikk, a postabélyegen felül a portójegy és bárminő értékes nyomtatvány is, amely utóbbinál közömbös, hogy el van-e látva bélyeglenyomattal vagy nincs. Ideesik továbbá a bérmentesítésnek az a módja, amely külön erre a célra szolgáló és magánosok által is megszerezhető gépek lenyomatával történik ; az alkalmi és más felülnyomás, amelyet bélyeggyűjtők megtévesztése végett gyakran szoktak valódi bélyegre is alkalmazni, erre nem jogosítottak. Védelemben részesül általában a posta, a távíró vagy a távbeszélő által díjazással kapcsolatban alkalmazott minden felírás vagy jelzés is, tehát esetleg a «m. kir. posta» szavaknak hasznalata is. A 2. §-hoz. A §. szabatosan felsorolja, hogy milyen eredetű bélyeget illet meg a javaslatban megadott büntetőjogi oltalom. Az 1897 : XXXVII. t.-c. 1. §-ával összehasonlítva a javaslat nemcsak a magyar állam, hanem törvényhatóság, község vagy az olyan más magyar közintézmény bélyegét is megemlíti, amely közintézménynek bélyeg kiadására törvényes felhatalmazása van. Ilyen hatóságok és intézmények szintén bocsátottak ki és bocsátanak ki illetékeknek beszedése, jótékonysági adományoknak gyűjtése stb. céljából bélyegeket. Méltányosnak látszik az ilyeneket is az állam által kiadott bélyegekkel egyenlő elbánásban részesítem. A nemzetközi postai válaszdíj szelvény és igazolójegy védelmére már az 1930 : XXXVIII. törvénycikkbe foglalt Egyetemes Postaszerződés 80. cikkének a) és c) pontjában vállaltunk kötelezettséget. E részben tehát a külföldi bélyegek védelme szempontjából a viszonosság kérdését megfontolás tárgyává tenni szükségtelen. Ha ellenben másnemű külföldi bélyeg forog szóban, a javaslat megmarad az 1897 : XXXVII. t.-c. 1. §. harmadik bekezdésének álláspontján és teljes védelmet ad ugyan, de a viszonosság feltételéhez kötötten. Az idegen állam bélyege mellett azonban elvben a külföldi közhatóság vagy külföldi közintézmény bélyegét sem zárja ki gondoskodásának köréből. A 3. §-hoz. A §. az elkövetési cselekmény módozatait igyekszik még tüzetesebben részletezni, mint az az 1897 : XXXVII. t.-c. 1. §. első bekezdésében történt. A javaslat éppúgy, mint a hatályos jogszabály bünteti a bélyegnek felhasználás vagy forgalombahozás végett való utánzását vagy meghamisítását (1. pont), az utánzott vagy meghamisított bélyeg tudva felhasználását vagy forgalombahozását (3. pont). Ezenfelül azonban büntetés alá fog esni az is, aki bélyeget — akár utánzatként, akár nem utánzatként — jogtalanul előá'lít vagy jogtalanul alkalmaz (2. pont) és aki az ilyképpen előállított vagy alkalmazott bélyeget tudva használja fel vagy hozza forgalomba (3. pont). Ehhez képest az is büntetendővé válik, aki bármilyen alapon bélyegkibocsátási jogot bitorol, vagy aki például olyan bélyeget hoz forgalomba bélyeggyűjtőknek vagy másoknak megtévesztésére, amelyek semminő, már közforgalomban levő bélyeghez nem hasonlítanak. A §. félreértések elkerülése végett külön kiemeli, hogy felhasználás és forgalombahozás alatt a bélyeggyüjtés céljaira felhasználást és forgalombahozást is érteni kell. Már az általános indokolásban kifejtést nyert, hogy a bélyeggyüjtest szolgáló bélyegkereskedelem jelentősége annyira megnövekedett és annak zavartalansága körül a m. kir. posta is oly mértékben érdekelve van, hogy a büntetőjogi védelmet e téren is hiánytalanná kell tenni. Az 1897 : XXXVII. t.-c. 1. §-ával ellentétben a javaslat szerint a kísérlet is 20*