Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

182 260. szám. A (6) bekezdés hetedik sorában «hanem» szó után «nyerészkedésre irányuló» szavak vétettek fel. 17. §. A bizottság által felvett új szöveg, amely megfelel annak az elgondolásnak, amely a bevezetésben jutott kifejezésre a felsőházi tagok lehető egyenlő elbánását illetőleg, a következően szól : «A 14—16. §-ok rendelkezései a felsőház tagjaira is kiterjednek, kivéve a felsőháznak azokat a tagjait, akik gazdasági érdekképviselet választása vagy kijelölése alapján foglalnak helyet, amilyenek ezidőszerint az országos mezőgazdasági kamara és a kereskedelmi és iparkamarák választása, a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek a kijelölésén alapuló kinevezés alapján helyet foglaló tagok, ha a 14. §. (i) bekezdésében meghatározott jog vagy kedvezmény, vagy a 15. §. (i) bekezdésében meghatározott szerződéses vagy üzleti viszony rendes gazdasági tevékenységük körében keletkezett.» 18. §. Itt a bizottság csupán azt a szövegkiigazítást végezte, hogy a (2) bekezdés ötödik sorában a 14. szám helyett a 13. számot iktatott be. V. Közbenjárási összeférhetetlenség. 19. §. Az (1) bekezdésben a bizottság lényegtelenebb módosításokat végzett, amelyek között legfontosabb az, hogy a «kormányzati» szót a szövegből kihagyta, mivel erre szükség nincs. A «közigazgatási hatóságok» alatt ugyanis az összes központi és nem központi, tehát kormányzati hatóságok is értendők. Egyébként ez a bekezdés új szövegben következően szól : «(1) Összeférhetetlen helyzetbe jut az országgyűlés tagja, ha közigazgatási hatóságnál, vagy a 16. §. (1) és (3) bekezdésében meghatározott valamely köztestület, intézet, üzem, vállalat, alapítvány, alap ügyeinek intéző szervénél pénzért, más anyagi előnyért vagy ellenszolgáltatásért bármily minőségben más érdekében bármily ügyben szóval vagy írásban kérelmet terjeszt elő vagy egyébként eljár.» Változatlanul fogadta el a bizottság a (2) bekezdést. Törölte azonban a (3) bekezdést, amely azokra az országgyűlési tagokra vonatkozott, akik ügyvédi gyakorlatot folytattak. E helyett a bizottság új szöveget vett fel. A bizottság ugyanis azon az állásponton volt, hogy az ügyvédi gyakorlatnak kizárólag a rendes bíróságokra való szorítása az országgyűlés ügyvédtagjaira nézve nemcsak méltányos nem volna, de azzal a veszéllyel járna, hogy az országgyűlésnek jeles ügyvédtagjai a javaslat szövegének elfogadása esetében megbízólevelükről kénytelenek volnának lemondani ; ezenfelül a jövőben éppen olyan ügyvédeknek nehezítené meg a javaslat az országgyűlési tagság elnyerését, akik ezzel legkevésbé sem akarják irodájuk forgalmát emelni. Kétségtelen, hogy az ügyvédi munkában a súlypont a jogi természetű ténykedéseken van s ennek foJytán elítélendő minden olyan ténykedés, amely nem ilyen természetű vagy ezzel nincsen szoros kapcsolatban s különösen, amelyre az illető ügyvéd nem e minőségben, hanem mint az országgyűlés tagja vállalkozik. Ezt azonban többé-kevésbé ki lehet zárni, ha a törvény tiltja az ügyvéd-országgyűlési tagnak minden olyan eljárását, amelynek tárgya a 13. §. alá eső díj, jutalom vagy segély, a 14. §-ban meghatározott hasznothajtó jog vagy vagyoni természetű kedvezmény, továbbá a 15. §-ban meghatározott állami szerződés vagy üzleti viszony. Röviden : ami tilos az országgyűlési tagnak saját személyében (21. §.), azt nem lehet meg-