Képviselőházi irományok, 1931. IV. kötet • 207-324. sz.

Irományszámok - 1931-260. A képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentése "az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről" szóló 185. számú törvényjavaslat tárgyában

260. szám. 183 engedni abban az esetben sem neki, ha mint ügyvéd jár el. Ez volt az a gondolatmenet, amelyben a bizottság a mellőzött bekezdés helyett másikat szövegezett és azt a §-ba iktatta. Ügy találta a bizottság, hogy az eredeti szöveg, amely a közigazgatási hatóságoktól az ügyvédet, ha az országgyűlés tagja, teljesen eltiltotta volna—tulajdonképpen egyenlő lett volna azzal, hogy gyakorló ügyvéd mandátumot alig vállalhatna. A mai állami berendezkedés mellett ügyvédi gyakorlatot kizárólag a bíróságra szorítva alig lehet elképzelni, kivéve talán a közönség részéről annyira gyűlölt és jogi tevékenységet kevésbé igénylő «behajtási» ügyeket. Az a jobb gyakorlattal és előkelőbb ügyfelekkel rendelkező ügyvéd, aki mégis megbízólevelet vállalna — kénytelen volna vagy felhagyni ügyvédi gyakorlatának tetemes részével vagy az ügyeknek azon részét, amelyekre a törvényes tilalom kiterjed, más ügyvédekre bízni, anélkül, hogy maga az ügy vezetésétől visszalépne, ami pedig a törvény kijátszására vezethet (strohmann-rendszer). Ma, amikor igen kevés jogi ügyről lehet elmondani, hogy valamely vonatkozásban közigazgatási területet ne érintene és főleg igen kevés ügy az, amelyről ennek vállalásakor előre meglehetne állapítani, hogy nem lesz-e szükség benne valamely kapcsolatban közigazgatási hatóságnál való ténykedésre is — lehetetlen egyik oldalon a közigazgatási hatóságnál való eljárást megtiltani, másik oldalon pedig bírósági ügyek vitelét az országgyűlési tagnak megengedni, amikor ez a lehetőség szinte a minimumra lenne szorítva. A múltban is voltak — mint jelenleg vannak — az országgyűléseknek kiváló ügyvéd tagjai, akik gyakorlatot folytattak s ezzel kapcsolatban a szükséges közigazgatási eljárásokat is elvégezték anélkül, hogy «kijárásokkal» foglalkoztak volna, pedig tevékenységük igen fontos közigazgatási területekre is kiterjed. Ezt a «kijárást» a bizottság is legszigorúbban kívánja büntetni, de úgy találta, hogy a javaslat eredeti szövege ezentúl büntetné még a közigazgatási hatóságoknál lehetséges, szükséges és minden tekintetben indokolt jogi természetű eljárásokat is, amelyek az ügyvédi gyakorlattól elválaszthatatlanok, mert azzal legszorosabb kapcsolatban vannak. A bizottság mellőzve tehát a javaslat idevonatkozó részét, a (3) bekezdés helyett a következőket, vette fel új szöveg gyanánt : «(3) Az (1) bekezdésben meghatározott összeférhetetlenség nem áll fenn, ha az országgyűlés tagja, aki egyszersmind ügyvéd, ügyfele képviseletében az ügyvédi rendtartás értelmében jár el ; ez a szabály az országgyűlés ügyvéd tagját a 20. és 21. §-ok rendelkezései alól nem veszi ki.» Felmerült az a gondolat is, hogy e bekezdésben a kivételeket az együttes bizottság kiterjessze, azonban ezeknek felsorolása egyrészt legyőzhetetlen nehézségbe ütközött, másrészt az együttes bizottság tagjai közül senki sem terjesztett elő ide vonatkozólag határozott indítványt. 20. §. Ez a §. az úgynevezett köztisztességi összeférhetetlenséget állapítja meg, amely akkor áll elő, ha az országgyűlés tagja olyan jogos ügyben jár el, amit a törvény neki megenged, azonban az eljárásnak módja olyan, ami meg nem engedhető. Idetartozik pl. a hatóságnak durva megsértése, megfélemlítése vagy éppen a gyanúsítása, stb. Lehetetlen mindezt felsorolni. Az eljárás e köztisztességbe ütköző módja egyébként nem új törvényeinkben, mert azt ismerik úgy a törvényhatósági reformról szóló 1929 : XXX., valamint a székesfővárosi közigazgatási reformról intézkedő 1930 : XVIII. törvénycikkek. Szükségesnek tartotta azonban a bizottság', hogy a negyedik sorba a «hatóságnál» szó után beiktassa még a következő szöveget : «köztestület, intézet, üzem, vállalat, alapítvány, alap ügyeinek intéző szervénél». 21. §. Itt a bizottság fontosabb módosításai a következők : A (2) bekezdés kivételei közé felvette az 1. pontba a közjótékonysági testüle-