Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-126. Törvényjavaslat a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogáról

28 126. szám. azok a feltételek, amelyektől a védelem jogossága függ. így nem nyerhet alkalmazást a fegyverhasználatnak ezt az esetét illetően sem a Btk. 79. §-ának értelmezéseképen a bírói gyakorlatban kialakult az a követelmény, hogy bizonyos esetekben védekezés helyett menekülnie kell a megtámadottnak. Ez a fegyverhasználat céljával homlokegyenest ellenkeznék és a közrend és közbiztonság fenntartásában álló feladat teljesítését megfelelő esetben lehetetlenné tenné. De annyiban sem azonos a szóbanlévő rendelkezés a jogos védelem szabályaival, hogy a rendőrnek nem csupán joga, de egyúttal kötelessége is a védekezés olyankor, amikor ennek törvényes feltételei megvannak, ideértve természetesen a végső célnak: a közbiztonság fenntartásának szükségességét is. A szolgálatot jogszerűen teljesítő rendőrnek kötelessége a valóban szükséges törvényszerű eszközöket felhasználni abból a célból, hogy szolgálatának ellátását biztosítsa s ha ezt támadás vagy ennek közvetlen veszélye esetén csak a fegyver használatával érheti el, nem csupán a maga személyének megvédéséről gondoskodik, hanem elsősorban a szolgálat érdekének és főleg az állam tekintélyének megóvása végett cselekszik. —• Annyiban sem egyezik az 1. §. 1. pontja a Btk. 79. §-ával, hogy más személy megvédése általában nem kötelesség, ellenben a rendőr megfelelő esetben köteles erre. Természetesen a támadás elleni védekezésül gyakorolt fegyverhasználat módját és mértékét is az szabja meg, mennyiben kívánja ezt a közbiztonság fenntartása. Ennek megítélése adott esetben nem mindig könnyű feladat, de általános szabállyal közelebbről kimerítően meg nem világítható. Szűkebb azonban az 1. §.1. pontjának köre a jogos védelemnél annyiban, hogy csak az oly rendőrségi tag vagy közeg javára szolgál, aki fegyverviselésre a szolgálati szabályok szerint jogosult és csak annyiban, amennyiben a fegyverhasználat a megfelelő fegyverrel és az erre vonatkozó részletes szabályok megtartásával történt. Egyébként csak jogos védelemről lehet szó, amennyiben ennek feltételei, tekintet nélkül a javaslat rendelkezéseire, fennforognak. Végül abban is eltér az 1. §.1. pontja a Btk. 79. §-ától, hogy a védekezés arányosságát elsősorban nem a megtámadott jogtárgyhoz, hanem a közbiztonság fenntartásának érdekéhez kell mérni. Az 1. §. 2. pontja a rendőr ellen irányuló jogtalan fellépésnek azokat az eseteit öleli fel, melyek nem fejlődnek támadásig, de annyira komolyak, hogy a hivatalos eljárás sikerét veszélyeztetik és az állami tekintély csorbulásával fenyegetnek. A fegyverhasználat ily esetekben is csak akkor jogos, ha a közbiztonság fenntartásának érdeke megköveteli. A részletes szabályozás feladata közelebbről meghatározni, mikor lehet szó erről, így különösen mennyiben kell a fegyverhasználat előtt más módon megkísérelni az ellenszegülés leküzdését, mennyiben kell bizonyos esetekben, így pl. csekélyebb fontosságú ügyekben elhalasztani a hivatalos cselekmény foganatosítását, mennyiben kell más rendőr segítségül hívásával megkísérelni a hatást az ellenszegülőre stb. Mindez természetesen csak arra az esetre vonatkozik, amíg az ellenszegülő magatartása támadásba nem megy át vagy a támadás közvetlen veszélyével nem fenyeget. Az 1. §. 3. és 4. pontja külön kiemeli a hivatalos eljárás meghiúsítására irányuló magatartásnak azokat az eseteit, melyek a rendőrség tagjának vagy közegének azzal a kötelességével ütköznek össze, hogy valakit letartóztasson, általában személyes szabadságában korlátozzon. Ezekben az esetekben a 2. pont rendelkezésének korlátlan alkalmazása nem mindig járna szükségtelen túlzás nélkül. Ezért a javaslat csak különösen veszélyes esetekre engedi meg a fegyverhasználatot abban a körben, amikor valakit le kell tartóztatni, így ha a szóbanlevő egyén fel van fegyverkezve vagy súlyos bűncselekménnyel van gyanúsítva. Másfelől azért is kifejezetten rendelkezni kell az ily esetekről, mert rendszerint esak passziv