Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-126. Törvényjavaslat a m. kir. rendőrség fegyverhasználati jogáról

126. szám. 27 használati jognak törvényben szabályozása minden bizonytalanságot kizár abban az irányban, hogy a jogszerű fegyverhasználattal, mint jogos cselekménnyel létrehozott eredmény abban az esetben sem büntethető, ha bűncselekmény tényálladékát valósítja meg és szándékosan idézték elő, habár a jogos védelem szabályainak nem felel is meg, mert a fegyverhasználati jognak jogszerű gyakorlása a cselekmény jogellenességét kizárja. Ami a javaslat rendszerét illeti, ebben a tekintetben a következő a helyzet: A javaslat a 2. §-ban megjelöli a végső célt, melynek megvalósítására a fegyverhasználat szolgálhat. Ez a végső cél általánosságban a közbiztonság fenntartása, ez szabja meg a fegyverhasználat mértékét és módját. A közelebbi célokat a javaslat az 1. §-ban általánosságban szintén megjelöli s ezzel egyúttal a fegyverhasználati jog gyakorlása módjának és mértékének konkrétebb meghatározására is útmutatást ad anélkül, hogy a szabályozást megmerevítené és a mindenkori tényleges viszonyokhoz alkalmazkodást megnehezítené. Ez a belügyminiszternek, mint a közbiztonság legfőbb őrének feladata, akinek erre vonatkozó rendelete azonban a rendőrség tagjait és közegeit köti s ezekre csak annak megítélése marad, hogy a fegyverhasználati jog alkalmazásának törvényben és rendeletben meghatározott feltételei a konkrét esetben megvannak-e. A rendőrség tagjai és közegei ugyanis nemcsak jogosultak, de kötelesek is élni a fegyverhasználat jogával, ha erre szükség van. A fegyverhasználat abban az esetben, ha jogtalan, természetesen az általános szabályok alá esik. A jogtalan fegyverhasználat, hacsak nem a Btk. 82. §-a alá eső tévedésen alapul, a szándékhoz és az eredményhez képest rendszerint mint testisértés vagy emberölés büntetendő. Tévedés esetén fegyelmi felelősségrevonásnak kell megfelelő körülmények között bekövetkeznie s a részletes szabályokban gondoskodni kell arról, hogy a fegyverhasználati esetek mindenkor sürgős és gondos megvizsgálás tárgyai legyenek elsősorban fegyelmi szempontból s megfelelő esetekben hivatalból történjék feljelentés a kir. ügyészséghez. Büntetőjogi vagy fegyelmi felelősséggel tartozik a dolog természete szerint az olyan rendőrhatósági tag vagy közeg is, aki a fegyverhasználatot kötelessége ellenére elmulasztja. Ez a legfőbb biztosítéka annak, hogy a közbiztonság fenntartásának nagy közérdeke ne legyen kiszolgáltatva az egyesek önkényének, amint nem függhet az egyesek önkényétől a fegyverhasználat pozitív alkalmazása sem. Ez az elv, mely magától értetődik és amelynek kifejezett kimondása a javaslatban szükségtelen, kiterjed a fegyverhasználat valamennyi esetére, így az 1. §.1. pontjának esetére is. A törvényjavaslat egyes szakaszaira vonatkozólag az alábbiakat van szerencsém előadni. Az 1. §-hoz. A fegyverhasználati jog szabályozásának gerince a javaslat 1. §-a, mely a fegyverhasználat eseteit határozza meg. A fegyverhasználat esetei az elérni kívánt közelebbi cél szerint csoportosulnak. Ily cél a közbiztonság fenntartásával megbízott szervek megtámadásának elhárítása (1. pont), a szolgálati kötelesség teljesítését meghiúsító ellenszegülés leküzdése (2. pont), a törvényszerű letartóztatások foganatosításának biztosítása (3. és 4. pont) és a közbiztonságra veszélyes tömegalakulással előidézett veszély megszüntetése (5. pont). Az 1. pont a fegyverhasználatnak azt az esetét határozza meg, amikor a rendőr ellen oly ellenséges magatartást tanúsít valaki, mely eljutott a támadásig vagy legalább a támadás közvetlen veszélyét idézi elő. Magában foglalja ez az eset a jogos védelem körét is, még pedig mind a rendőr javára, mind a rendőr közvetítésével más megtámadott egyén javára. Túlmegy azonban a jogos védelem körén az 1. pont annyiban, hogy alkalmazásához nem szükségesek mind4«