Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 299 a javaslat 30. §-ának 1. bekezdésében megállapított bejelentési kötelezettségét a megbízó, illetőleg meghívó levél bemutatásakor elmulasztja. A 26. §-hoz. Országgyűlési képviselőkre ezidőszerint meg nem felelő magatartás miatt a legsúlyosabb esetekben is csak a Ház üléseiből határozott számú ülésnapra szóló kitiltást lehet megállapítani. A felsőházi tagokra hasonló rendelkezés a házszabályokban nincs. A törvényhatósági bizottsági tagokra súlyos széksértés esetében az 1929 : XXX. t.-c. 30. §-a, illetőleg az 1930 : XVIII. t.-c. 38. §-a a bizottsági tagságtól való teljes megfosztást is lehetővé teszi. Utóbbi gondolatot átveszi a javaslat 26. §-a, de megfelelő biztosítékokkal. Nevezetesen ez a §. csak olyan országgyűlési képviselőre és olyan választott felsőházi tagra alkalmazható, akinek a Ház üléséből való kizárását egy ülésszak alatt a Ház a házszabályok alapján már harmadízben zárta ki; ez már magában is biztosíték arra nézve, hogy a §. csak rendkívül kivételes esetben fog alkalmazást nyerhetni. Azonfelül a javaslat megkívánja, hogy ezekből a kizárásokból folyóan alaposan fel lehessen tenni, hogy az országgyűlési tag további magatartása a törvényhozás eredményes működését veszélyeztethetné ; ez a rendelkezés az összeférhetetlenségi bíróságnak mérlegelési jogot ad arra nézve, hogy a Ház üléseiből ismételten kizárt országgyűlési tagnak tagságát fenntartsa vagy megszüntesse-e. VIII. Eljárási szabályok. (A törvényjavaslat VII— XI. fejezetéhez.) Az országgyűlési tagok összeférhetetlensége anyagi szabályainak helyes érvényesülését csak a megfelelő eljárási szabályok biztosíthatják. Ezek keretében alapvető jelentősége van az eljáró szerv meghatározásának. Az összeférhetetlenségi eljárás keretébe vágó érvényes magyar jogszabályoknak, illetőleg idevonatkozóan a múlt század utolsó negyede óta keletkezett reformtervezeteknek is megfelelően, a lehetséges megoldások egyik szempontja az, hogy az országgyűlés mindenik Háza tagjainak összeférhetetlenségi ügyeiben külön-külön maga bíráskodjék. Másik kiindulópont szerint ezt a bíráskodást a magyar állam bírói szervezetébe beillesztett valamely magas bírói szervre kell bízni. Harmadiknak az a megoldás kínálkozik, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben a bíráskodást az országgyűlés két Házának tagjaiból alakított bíróság lássa el. E mellett a megoldás mellett külön eldöntésre váró kérdés, hogy a bíróság keretén belül mennyiben jusson kifejezésre az egyes összeférhetetlenségi esetek elbírálásánál annak a Háznak különállása, amelynek tagját, érintő összeférhetetlenségi ügyben a bíróság Ítélkezik. A javaslat a fentebb harmadikként megjelölt megoldást választotta. Az első megoldás — az országgyűlés mindegyik Házának külön bíráskodása — ellen az a megfontolás szól, hogy az összeférhetetlenségi esetek elbírálásánál a pártszempontok érvényesülésének még a látszatát is helyénvaló elkerülni a képviselőházban. A felsőházban ez a gondolat úgy módosul, hogy a felsőház érdekképviseleti jellege mellett helyénvaló olyan megoldás, amelyben a közérdeket kifejezésre juttató álláspont a népképviseleti alapon alakult képviselőház és az érdekképviseleti alapon megszervezett felsőház tagjai elhatározásának eredőjeként jön létre. A két Ház külön bíráskodása esetén ugyanaz a testület lenne a bíró, amelyhez a tag tartozik, akinek összeférhetetlenségi ügyét el kell bírálni. Az állam közjogi berendezésében ebből a szempontból is előnyt kell adni annak a megoldásnak, ahol kölcsönös ellenőrzés és annak a Háznak légkörétől eltérő szempontok is biztosítékai a helyes eljárásnak, amely Háznak tagja az, akinek összeférhetetlenségi ügyében a bíróság dönteni hivatott. 38*
