Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185. szám. 297 Az érvénytelenség vizsgálatára és megállapítására a javaslat 53. és 57. §-ai tartalmaznak további rendelkezéseket. VII. Az összeférhetetlenség egyéb esetei. A törvényjavaslat VI. fejezetéhez. (23—26. §.) Ez a fejezet az összeférhetetlenségnek az eddigi fejezetekben fel nem dolgozott eseteit foglalja össze. Ezek az esetek a szó szoros értelmében nem is annyira összeférhetetlenségi esetek, mint inkább az országgyűlési tagság megszűnésének okai, tágabb értelemben azonban ezeket az eseteket ép úgy összeférhetetlenségnek lehet minősíteni, mint ahogy például a közbenjárásokat is. A VI. fejezetben négy tényállás van szabályozva, nevezetesen: a) az országgyűlési tagság elnyerésének a tagság tartama alatt előálló akadálya (23. §.), b) többszörös országgyűlési tagság (24. §.), c) a tagsággal járó kötelezettségek megszegése (25. §.), d) a törvényhozás eredményes működését veszélyeztető magatartás. (26. §.). Ehhez a négy esethez járul ötödiknek az 1925 : XXVI. t.-c. 180. §-ában, illetőleg az 1926 : XXII. t.-c. 28. §-a I. bekezdésének 2. pontjában szabályozott Öszszeférhetetlenség, minthogy utóbbit a javaslat 49. §-ának 4. bekezdése kifejezetten hatályban tartja. A többszörös országgyűlési tagság esetét nem számítva, a felsorolt esetek méltatlansági összeférhetetlenség gyűjtőnévvel foglalhatók össze, minthogy az országgyűlési tagság megszűnését az arra való méltatlanná válás okából rendelik el. A 23. §-hoz. Az 1901 : XXIV. t.-c. 12. §-a három esetet foglalt össze, amelyekben a képviselő megbízása megszűnik. Ez a szabályozás azonban rendkívül szűknek bizonyult, minthogy a választójogi törvények a választhatóságot kizáró okokat szaporították, márpedig kétségtelen, hogy amennyiben az országgyűlési taggá válást akadályozó ok a tagság tartama alatt áll elő, ennek a tagság megszűnését kell előidéznie. Aki ugyanis alkalmatlan arra, hogy az országgyűlés tagjává legyen, alkalmatlan arra is, hogy az országgyűlés tagja maradhasson. Azért már az 1925 : XXVI. t.-c. 139. §-a az országgyűlési képviselőkre a képviselői megbízás megszűnését állapítja meg arra az esetre, ha az igazolás után jut a Ház tudomására valamely olyan kizáró ok, amely miatt a képviselő a bejelentés idejében nem volna többé képviselővé választható. Hasonló rendelkezést tartaltalmaz a felsőházi tagokra az 1926 : XXII. t.-c. 25. §-ának 1. bekezdése. A két rendelkezés között azonban kisebb különbségek vannak. Az utóbbi ugyanis nemcsak az 1925 : XXVI. t.-c. 10. §-ában felsorolt esetekre vonatkozik, azonfelül az utóbbi arra az esetre is vonatkozik, ha a tagság elnyerése idejében fennállott kizáró ok időközben megszűnt volna. Minthogy az országgyűlés két Házának tagjai között az összeférhetetlensége nemének szabályozása tekintetében eltérés nem lehet, a javaslat a felsőházi törvény szigorúbb rendelkezéseit veszi át és kimondja, hogy az összeférhetetlenség egyrészt megvan, ha a tagság elnyerését akadályozó ok a tagság tartama alatt állt elő, másrészt megvan, ha a tagság elnyerése idejében is megvolt, de az igazolási eljárás során nem lehet többé érvényesíteni, az akadályozó ok időközi megszűnése az összeférhetetlenség megszűnését nem vonja maga után. Ezzel természetesen az 1925 : XXVI. t.-c. 139. §-ának ellenkező rendelkezései hatályukat vesztik. Az országgyűlési képviselővé választást akadályozó körülmények az 1925 : XXVI. t.-c. 7., 9. és 10. §-aiban vannak felsorolva és ezek megfelelő módosulással az 1926 : XXII. t.-c. 3. §-a szerint a felsőházi tagra is irányadók, üzék az okok természetesen a tagság tartania alatt mint összeférhetetlenségi okok jönwek számba. Eépv. iromány. 1931—1936. II. kötet. 38