Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

292 185. szám. ellenállású képviselőnél sokszor már a kisösszegű érdekeltség is elegendő arra, amit más képviselőnél talán akármilyen nagyösszegű érdekeltség sem képes előidézni. Azonkívül az összegszerűség könnyen kijátszható az ügyletnek részekre bontásával. Az értékhatár sohasem lehet igazságos, minthogy, pénzben meghatározása csak önkényes lehet. A 15. §. (2) és (3) bekezdése két olyan kivételt említ, amelyek már az 1901: XXIV. t.-c. 5. §-ában* is megvoltak és amelyek fenntartása indokoltnak mutatkozik. A 16. §-hoz. A 14. és 15. §-ban szabályozott összeférhetetlenségnél az összeférhetetlenségi helyzetnek két előidézője van. Az egyik az állam, aki a jogot vagy kedvezményt adja, illetőleg a szerződést megköti, — a másik pedig a képviselő, aki a jogot vagy kedvezményt kapja, illetőleg akivel a szerződést kötik. Az államnak és a képviselőnek ez a viszonya azonban több szempontból bizonyos kiegészítést kíván. Nevezetesen, egyrészt lehetséges, hogy az egyik oldalon nem maga az állam szerepel, másrészt lehetséges, hogy a másik oldalon nem maga a képviselő szerepel; de az összeférhetetlenség azért éppúgy előáll, mint hogyha az állam és képviselő viszonyáról lenne szó. A 16. §. első három bekezdése részletesen kifejti, hogy melyek azok a testületek és intézmények, amelyektől kapott jog vagy kedvezmény s amelyekkel szemben fennálló szerződéses viszony éppen úgy összeférhetetlen helyzetet teremt a képviselőre, mintha magától az államtól kapta volna a jogot vagy a kedvezményt vagy magával az állammal állana szerződéses viszonyban ; viszont a második három bekezdés részletesen megállapítja, hogy a képviselő helyett bizonyos esetekben a házastársával, rokonával vagy vállalatával* szemben keletkezett helyzet ugyanazt a hatást váltja ki. Az 1901 : XXIV. t.-c. 15. §-a mondotta ki, hogy mit kell «kormány» alatt érteni. Ezt a rendelkezést kiterjesztve átveszi a 16. §. első három bekezdése. A kiterjesztés abban áll, hogy a felerészben állami tulajdonban lévő vállalatokra és üzemekre ugyanezt a szabályt rendeli alkalmazni, sőt a törvényhatóságokra és községekre is abban az esetben, hogyha kormányhatósági hozzájárulással állt elő az összeférhetetlenséget eredményező helyzet. Már az 1901 : XXIV. t.-c. 5. §-ának 8—11. pontja, továbbá 7. §-ának (2) bekezdése kimondotta, hogy az összeférhetetlenség akkor is előáll, ha nem maga a képviselő kapta a jogot vagy kedvezményt, illetőleg kötötte a szerződést, hanem az a vállalat, amelynek a képviselő részben tulajdonosa, vagy amelynél alkalmazva van. Ezeket a rendelkezéseket elvi alapon szövegezve átveszi a 16. § három utolsó bekezdése. De kiterjeszti az összeférhetetlenséget arra az esetre is, ha az összeférhetetlenséget eredményező helyzetbe nem a képviselő, hanem házastársa, vagy a törvény megkerülésének céljával egyenesági rokona jutott. Fennmaradnak azok a kivételek, amelyek egyes altruista intézetekre nézve eddig érvényben voltak, továbbá az 1901 : XXIV. t.-c. 5. §-ának 9. pontjában említett kivételek is. A 17. §-hoz. Ez a §. az érdekeltségi összeférhetetlenségnek a 14-—16. §-okban megállapított szabályait kiterjeszti a felsőházi tagokra, de két korlátozással. Nevezetesen elsősorban az érdekeltségi összeférhetetlenség csak a választott felsőházi tagokra vonatkozik, vagyis a hivatalból való és kinevezett tagokra nem ; másodsorban az érdekeltségi összeférhetetlenségnek rendelkezései csak akkor vonatkoznak felsőházi tagokra, ha az érdekeltségi összeférhetetlenség a felsőházi tagság tartama alatt állt elő, vagyis, ha a választó testület a felsőházi tagot az államhoz való viszonyának ismeretében választotta meg, az összeférhetetlenség nem fog előállni. A 18. §-hoz. Az összeférhetetlenség kimondása a 14—17. §-okban megállapított esetekre nem elegendő jogkövetkezmény. Könnyen előállhatna ugyanis,