Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 291 A 14. §. (i) bekezdése a hasznothajtó jogokra és vagyoni természetű kedvezményekre az összeférhetetlenséget abban az esetben állapítja meg, ha ezek a jogok és kedvezmények nem illetik meg azonos feltételek mellett az összes érdekelteket, illetőleg amelyeket azok nem valamennyien kaptak meg, amelyeknek adományozásánál vagy fenntartásánál tehát az eljárt hatóság kedvezése szerepet játszhatott. Ebből a rendelkezésből folyik, hogy az olyan kedvezmények, amelyek a törvény értelmében mindenkit megilletnek, pl. adófizetési halasztás, vagy amelyeket az összes érdekeltek megkaptak, összeférhetetlenséget nem okoznak. Ilyen esetben t. i. az eljárt hatóság nem lehetett figyelemmel az érdekelt országgyűlési tagságára és így a függőségi helyzet nem állhatott elő. Mihelyt azonban az országgyűlési taggal való kivételes elbánás és ezzel a hatóságok kedvezése megállapítható, az összeférhetetlenség kimondásának természetesen nem lesz akadálya. A 14. §. (2) és (3) bekezdése az (1) bekezdésben kifejezett elvvel szembén bizonyos enyhítést állapít meg. Nevezetesen kimondja, hogy bizonyos kedvezmények és segélyek csak akkor okoznak összeférhetetlenséget, ha azok adása a képviselői megbízás elnyerése után történt. Míg tehát általában az összeférhetetlenség szempontjából lényegtelen az, hogy az országgyűlési képviselő a jogot vagy kedvezményt a tagság tartama előtt vagy alatt kapta, addig a (2) bekezdésben kiemelt kedvezmények nem okoznak összeférhetetlenséget, ha azok adása a képviselői megbízás kezdete előtt történt és a segélyezés és engedélyezés feltételeit a képviselő előnyére a képviselőség tartama alatt különlegesen nem módosították. Ugyanez áll arra az esetre, ha a jog vagy kedvezmény a képviselőre a tagság tartama alatt öröklés útján száll, sőt a (3) bekezdés szerint a dohány- és szesztermelési engedélyek akkor sem okoznak összeférhetetlenséget, ha az engedélyt a képviselő földbirtokkal szerezte. Ezekben az esetekben t. i., ha a jog vagy kedvezmény korábban megállapított feltételekkel változatlanul áll fenn a képviselőség tartama alatt is, a függőségi helyzet a kormánnyal szemben nem áll elő. A 15. §-hoz. Az 1901 : XXIV. t.-c. 5. §-a egyenként sorolta fel az állammal való üzleti viszony egyes formáit. Nevezetesen a törvény szerint az országgyűlési képviselő nem lehet: a kormány vállalkozója vagy szállítója (1. pont), a kormány és mások közötti ügyletek közvetítője vagy bizományosa (2. pont), állami javak és jogok vevője (3. pont), ilyen javak és jogok bérlője és haszonbérlője (4. pont), végre oly szerződési viszonyban álló fél, amelyben a kormány a szállító vagy bérbevevő (5. pont). Ez a felsorolás elsősorban nem kimerítő, minthogy az üzleti viszonynak más formái is vannak ; másodszor a felsorolás nem áll elvi alapon, amennyiben az egyes összeköttetési formákat nem egyöntetűen szabályozza. A javaslat a 15. §. (1) bekezdésében elvileg mondja ki, hogy az állammal való szerződéses vagy üzleti viszony vagy Összekötettés a képviselőre összeférhetetlenséget okoz. Ez az összeférhetetlenség azonban nincs meg, ha a jogszabályok általánosan érvényes és díjszabásszerűen előre közzétett feltételek mellett minden érdekeltnek lehetővé teszik az üzleti összeköttetésbe való lépést. Tehát nem okoz összeférhetetlenséget, ha az országgyűlési képviselő az állam intézményeinek és vállalatainak szolgálatait ugyanazon feltételek mellett veszi igénybe, mint más állampolgár (pl. a postai vagy a vasúti szállítás esetében). Az 1901 : XXIV. t.-c. 5. §-a a kormánnyal való szerződési viszonynál ismételten értékhatárt említ, amely értékhatáron alul az összeférhetetlenség nem áll fenn. Ezt az értékhatárt a javaslat elejti, minthogy a függőséget nem lehet pénzértékkel mérni. Hogy milyen összegű üzleti összeköttetés befolyásolhatja a képviselő függetlenségét, az a képviselő erkölcsi felfogásától és anyagi helyzetétől is függ, tehát egyénenként rendkívül különböző. Vagyontalan és kisebb erkölcsi 37*
