Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

185, szám. 279 ezekre az Összeférhetetlenség mi módon legyen szabályozva. Megtartsuk-e az 1925: XXVI. t.-c. 182. §-ának azt a gondolatát, amely szerint a tisztviselő állását a képviselőség alatt tulajdonképpen megtartja és a képviselőség megszűnte után a közszolgálatba vissza kell venni, — vagy visszatérjünk az 1901: XXIV. t.-e. 1. §-ának ahhoz a szabályhoz, amely szerint a képviselőség a közszolgálattal összeférhetetlen és ennek következtében a képviselővé választott tisztviselő állásátelhagyni köteles ? Az utóbbi állásponton van az 1928. évi albán alkotmány 21. cikke, az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának I. cikke 6. része, az 1931. évi belga törvény 1. cikke, az 1920. évi észt alkotmány 38. cikke, az 1928. évi francia törvény 88. §-ának I. pontja, az 1928. évi guatemalai alkotmány 50. cikke, az 1921. évi lengyel alkotmány 17. cikke, a lett házszabály 8, §-a, stb. Viszont a képviselői állás a köztisztességgel általában összefér az 1920. évi osztrák alkotmány, az 1920. évi csehszlovák alkotmány 20. §-a, az 1921. évi jugoszláv alkotmány 73. cikke, az 1919. évi német alkotmány 39. cikke, stb. szerint, A nemzetgyűléseken és a két utolsó országgyűlésen szerzett tapasztalatok arra utalnak, hogy a közszolgálati összeférhetetlenséget szigorítani kell. Nem lenne helyes elzárni annak lehetőségét, hogy egyes érdemes tisztviselők a képviselőség leteltével a közszolgálatba visszatérhessenek, de jogot adni a visszatérésre aggályosnak látszik. A tapasztalat szerint a képviselőségre a tisztviselői karnak túlnyomóan úgy is az a része pályázik, amely a hivatali pályán hosszabb időt töltött, a nyugdíjra a jogot úgy is megszerezte és amely rendszerint nem is kíván többé a közszolgálatba visszatérni; ha pedig a fiatalabb tisztviselői nemzedék kíván résztvenni a választásokon, annak részére nem szükséges a közhivatalokon kívül állók helyzeténél előnyösebb elbánást biztosítani. A tisztviselői állásban lévő és reaktiválást váró tisztviselők a kormánytól kevésbbé függetlenek, mint a már nyugdíjba helyezett tisztviselők. Ezek megfontolásával annak kimondása látszik kívánatosnak, hogy a köztisztviselők és más közszolgálati alkalmazottak a képviselői megbízás elfogadásával összeférhetetlen helyzetbe jutnak ; az ilyen alkalmazottat a képviselői megbízás igazolása után azonnal nyugalomba kell helyezni, ha pedig a fennálló szabályok szerint a nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt még nem töltötte be, végkielégítésben kell részesíteni. Ez az igénye a képviselődnek természetesen arra tekintet nélkül áll elő, hogy a nyugdíjazás vagy végkielégítés törvényes feltételei (szolgálatképtelenség, szolgálati idő kitöltése, 60 éves kor) beálltak-e. Ezt a kedvezményt biztosította már az 1918 : XVII. t.-c. 172. §-ának 2. bekezdése és átvette az 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-ának (e) bekezdése is. Már az 1901 : XXIV. t.-c. 26. §-ából folyik, hogy a képviselővé választott tisztviselő két minőségben lakáspénzt nem élvezhet; nem az összeférhetetlenségi törvény hivatott rendelkezni abban a kérdésben, hogy a képviselő a képviselői tiszteletdíjat és a közszolgálati állása után járó nyugdíjat egyidőben teljes összegében megkaphatja-e. Eegyelmi eljárást indítani vagy folytatni a képviselő ellen közszolgálati minőségéből folyóan természetesen csak a mentelmi jog felfüggesztése esetében lehet. A mentelmi jog felfüggesztése iránt a megkeresést a fegyelmi eljárás elrendelésére jogosult hatóságnak kell a képviselőházhoz intéznie. Hogy a nyugdíjas tisztviselő mennyiben kaphatja magasabb állások címét vagy rangját, arra csak a kitüntetésekre vonatkozó általános szabályok lehetnek az irányadók. Minthogy a képviselővé választott köztisztviselő rendszerint nem a szolgálati idő kitöltése vagy a 60. életév betöltése miatt megy nyugdíjba, nyugdíjazása az 1912 : LXV. t.-c. 33. §-a szerint természetesen csak ideiglenes lehet. A képviselőség megszűnte után tehát kérheti a közszolgálat kötelékébe való visszavételét.