Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

280 185. szám. Arra; hogy a közszolgálat kötelékébe visszavett tisztviselőnek a szolgálati idejét miképen kell számítani, hogy rangsorozása hogyan történik, a különben érvényes szabályok az irányadók (1912 : LXV. t.-c. 13. és 15. §.). Természetesen jog a közszolgálatba való visszavételre nincsen, ha a visszavétel elmarad, a nyugdíjazás az általános szabályok szerint válik véglegessé. Az 5. §-hoz* Abban a tekintetben, hogy az országgyűlés tagja mennyiben lehet köztisztviselővé vagy más közalkalmazottá, háromféle megoldás képzelhető. Nevezetesen : 1. Az országgyűlés tagja sem a tagság tartama alatt, sem esetleg azután bizonyos ideig egyáltalában nem. lehet közalkalmazottá ; tehát előbb meg kell szűnnie az országgyűlési tagságnak és csak akkor vagy azután bizonyos idővel vehet át köztisztséget. 2. Az országgyűlés tagja közalkalmazottá lehet, de ebben az esetben az országgyűlési tagságról le kell mondania, mert a két közmegbízást egyidőben el nem láthatja. 3. Az országgyűlés tagja közalkalmazást elfogadhat és azt az országgyűlési tagság tartama alatt is elláthatja. A legszigorúbb állásponton vannak a belga és cseh-szlovák alkotmányok. Az 1931. évi augusztus 6-iki belga összeférhetetlenségi törvény 5. cikke szerint egyik kamara tagját nem lehet kinevezni fizetéses állami állásra a tagság megszűnésétől számított egy éven belül. Az 1920. évi cseh-szlovák alkotmány 20. cikke szerint a nemzetgyűlés tagjait csak a tagság megszűnése után egy évvel lehet fizetéses állami állásra kinevezni. Mind a két alkotmány azonban bizonyos állásokra kivételeket enged. A legtöbb állam a második megoldás alapján van; azaz nincs kinevezési tilalom, csak összeférhetetlenség. így pl. az 1928. évi francia törvény 88. §-ának II. pontja szerint az a szenátor ós az a képviselő, akit javadalmas állami tisztségre neveznek ki, ezzel megszűnik a Ház tagja lenni. Az 1927. évi görög alkotmány 41. §-a szerint törvénynél fogva vesztik el képviselői megbízásukat, akik fizetéses állami tisztséget vesznek át. A legtöbb alkotmány nem is szabalyozza külön az országgyűlési tagoknak köztisztviselővé kinevezését, de abból, hogy a két funkciót összeférhetetlennek nyilvánítják, következik, hogy egyrészt az országgyűlés tagjává megválasztott tisztviselő hivataláról, másrészt a hivatalt nyert országgyűlési tag tisztségéről lemondani köteles. Érdekes, hogy olyan alkotmányok is, amelyek a közszolgálati összeférhetetlenséget különben nem ismerik, az állást nyert országgyűlési tagot a tagság elhagyására kényszerítik. így az 1887. évi holland alkotmány 96. cikke szerint, ha az országgyűlés tagja államhivatalt vett át, tagságát elveszti, de újra választható. Hasonló az 1862. évi lichtensteini alkotmány 61. cikke. A harmadik megoldást inkább egyes álláscsoportokra fogadták el az államok ; általában csak azokra az állásokra nézve, amelyek betöltői állásukat az országgyűlési tagság tartama alatt is megtarthatják, nevezetesen a miniszterek, államtitkárok, egyetemi tanárok, stb. tek-ntetében. Magyarország a felsőházra nézve a harmadik megoldást fogadta el. Az 1885: VII. t.-c. 6.. §-a és az 1926 : XXII. t.-c. 3. §-a egyértelműleg mondották ki, hogy a felsőházi tagsággal járó jogok gyakorlásának nem akadálya bármely hivatalban vagy méltóságban, a honvédelmi vagy közbiztonsági szervezetek körében teljesített szolgálat. Az 1926: XXII. t.-c. 27. §-a (i) bekezdésének 3. pontja szerint azonban az, aki "választás alapján tagja a felsőháznak, tagsági jogát elveszti, ha rendszerinti előlépés esetén kívül az államfő, a minisztérium vagy a miniszterek kinevezése alá eső

? fizetéssel vagy díjazással járó új hivatalt vagy állást fogad el;