Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről

266 • 185. szára mórészt minden megszorítás nélkül lehet alkalmazni, addig a többi felsőházi tagokra az összeférhetetlenséget nem lehet teljes mértékben átvenni. A felsőházi tagok összeférhetetlensége ilyen irányú korlátozással van megállapítva a közszolgálati összeférhetetlenségre, továbbá a 7., 13., 17., 25. és 26. §-okban szabályozott összeférhetetlenségeseteiben. A felsőházi tagok egyes csoportjainál az összeférhetetlenség enyhébb megítélését az is indokolja, hogy az összeférhetetlenség szigorítása folytán a képviselőházból esetleg kimaradó szakemberek közreműködését a törvényhozás ne legyen kénytelen teljesen nélkülözni. Az kétségtelen, hogy a felsőházi tagok csoportjainak a megkülönböztetése az összeférhetetlenség egyes szabályainak alkalmazása szempontjából bizonyos következetlenséget jelent és azt a különös helyzetet eredményezi, hogy ugyanaz a helyzet vagy magatartás az egyik felsőházi tagra a tagság megszűnését vonja maga után, míg a másikra nem. Mikor azonban a törvényjavaslat a felsőház tagjaira először vezet be összeférhetetlenségi rendelkezéseket, egyelőre elégnek mutatkozik, ha a képviselői összeférhetetlenséget csaknem teljes mértékben csak a választott tagokra terjesztjük ki, tehát azokra, akiknél lehetővé kell tenni, hogy a választó közönség a megbízás újramegadása tárgyában az összeférhetetlenség felmerülte után határozhasson. Hogy az egyéb összeférhetetlenségi rendelkezések kiterjesztése szükséges-e a többi felsőházi tagokra is és ha kell, mi módon, azt a jelen törvényjavaslat végrehajtása során szerzendő tapasztalatok fogják eldönteni. A törvényjavaslat ahhoz az elvhez, hogy az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről szól, lehetőleg következetesen alkalmazkodik. Ennek következtében rendelkezései során általában mindig csak az országgyűlési tagokra vonatkozólag állapít meg tiltott vagy megszüntetendő helyzeteket. Ez alól kivételt tesz a javaslat 12. §-a, amely bizonyos gazdasági megbízások és alkalmazások vállalását a volt miniszterekre és államtitkárokra bizonyos határidőn belül akkor is tiltja, ha nem lennének az országgyűlés tagjai. E szabály felvétele a törvényjavaslat egységes szerkezetét mégsem bontja meg, mert az említett tilalom megsértése egyúttal összeférhetetlenséget is eredményez, ha a volt miniszter vagy államtitkár országgyűlési tag. Egyébként hasonló rendelkezések külföldi törvényhozásokban is vannak. II. Az összeférhetetlenség általános fogalma. A törvényjavaslat I. fejezetéhez. Az 1. §-hoz. A törvényjavaslat előkészítése során elsősorban azt a kérdést kellett eldönteni, hogy a javaslat az összeférhetetlenségnek meghatározásánál általános elvi alapra helyezkedjék-e, vagy az összeférhetetlenség eseteit részletesen sorolja fel. Eddigi összeférhetetlenségi törvényeink, nevezetesen az. 1875:1. és az 1901: XXIV. törvénycikkek a kimerítően részletező (taxációs) rendszert fogadták el, azaz az összeférhetetlenség általános fogalmát nem is állapítják meg, hanem egyenként és pontosan körülhatárolva felsorolják azokat a tényálladékokat, amelyek összeférhetetlenségnek minősülnek. Ennek a taxációs rendszernek a hátrányai az idők folyamán jelentkeztek. Jeletkeztek pedig abban, hogy gyakran a tárgyilagos közvélemény által összeférhetetlennek minősített helyzetek és magatartások sem voltak a törvény rendelkezései alá vonhatók és jelentkeztek abban, hogy az egyes összeférhetetlenségi esetek szigorú körülhatárolása lehetővé tette olyan esetekben is az össze-