Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 263 dalmas egyházi hivatalt, 87 ) tiszteletdíjas megbízást, 88 ) kiküldetést vagy igazgatósági tagságot, 89 ) kívánt juttatni a képviselőnek. Az is kifogás alá eshetik, hogy a díjazás tilalmára vonatkozó rendelkezés nem érvényesült, ha az illetményeket a képviselőség tartama alatt nem vették fel vagy azokról átmenetileg lemondottak. 90 ) A parlamentben azonfelül rendkívül megnövekedett a nyugdíjasok száma, akiknek a képviselőség megszűnése esetére kilátásuk nyílhatott arra, hogy ismét tényleges szolgálatba lépjenek. Az utolsó évtized jogszabályai lehetővé tették, hogy tisztviselők állásuk megtartásával képviselőkké legyenek. Ez az álláspont mindenesetre indokolt volt ezekben a rendkívüli időkben, különösen az egykamarás nemzetgyűlés ideje alatt, amikor a hivatali állással egybekötött országgyűlési tagságok szüneteltek, már pedig a tisztviselői osztály szaktudását, hazafiságát a törvényhozás nem nélkülözhette, viszont méltánytalan lett volna, ha a képviselővé választott tisztviselőknek pályájukat abba kellett volna hagyniok. Ma már azonban e helyes rendelkezéseknek sok visszás következménye is kitűnt. A tisztviselők száma nagyon megnövekedett az országgyűlésen, ami a parlament függetlenségét csökkenti. A tisztviselők az országgyűlés tartama alatt is megkaphatják magasabb állások címeit, az országgyűlés berekesztésével pedig nem egyszer kértek és nyertek előlépést, ami helyzetüket a kormánytól függővé teszi. Eddigi jogunknak nagy hiánya volt, hogy nem gondolt eléggé a más foglalkozásokkal való Összeférhetetlenségre. Az 1901 : XXIV. törvénycikk csak a közjegyzőket és a szerzetesek egy részét zárja ki a Házból, holott kétségtelen, hogy más foglalkozások folytatása is hátrányosan befolyásolhatja a képviselői működést, illetőleg a képviselői minőség az illető foglalkozások folytatása tekintetében méltánytalan előnyöket biztosíthat. Gondolnunk kell a politikai lapok szerkesztőire, akiknek képviselői minősége a sajtófelelősség teljes kijátszására vezethet ; az ügyvédekre, akik kartársaikkal szemben a mentelmi jog révén és politikai befolyásuk következtében egyes megbízatások ellátásában méltánytalan előnyhöz juthatnak ; a közgazdasági tevékenységet folytatók közül azokra, akiket jól dotált állásokhoz a képviselői minőség segített. Végre az állás- és jövedelemhalmozás ellen mind nagyobb erővel fellépő törekvés is abban az irányban hat, hogy a képviselőséggel össze nem férő állások és foglalkozások körét bővíteni kell: A méltailansági összeférhetetlenség szempontjából is nagy hiányok voltak. Az 1901 : XXIV. t.-c. 12. §-a e tekintetben sokkal szűkebb körben volt szövegezve, mint a választhatóság kizárása. Ennek következtében igen gyakran képviselő maradhatott olyan személy, akit képviselővé választani nem lehetett volna. Az 1925 : XXVI. t.-c. 139. §-a ezen ugyan segített és a 180. §-ban a hazafiatlanság összeférhetetlenségét is törvénybe iktatta, de még mindig számos méltatlansági körülmény maradt a következmények szabályozása nélkül (pl. az állandó mulasztás és állandó rendzavarás, stb.). De a legnagyobb baj az összeférhetetlenségi eljárás helytelen szabályozásában volt. Az 1901 : XXIV. törvénycikkben szervezett zsűrirendszer nem javított, de rontott a helyzeten. Elsősorban is a zsűri összetétele a sorshúzás esélyétől függ és ez a határozatot is esetlegessé, bizonytalanná teszi. Azonfelül a zsűri azt az esküdt széki gondolatot kelti életre, amely szerint a bíróság tagjai bizonyos mér87 ) Zeller, id. mű 181.- és 188—189. lapok. Ezt az esetet említi Marczali is (Ungarisches Verfassungsrecht 89. lap). 88 ) Zeller, id. mű 189—190. lapok. 89 ) Zeller, id. mű 190—191. lapok. w ) Zeller, id. mű 190—191. lapok.
