Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185 szám. 261 múltja és jövője felett, kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy a hibák nem annyira magában a törvényben, mint inkább annak alkalmazásában voltak, részben pedig csak a társadalmi és gazdasági élet előre nem látott újabb fejlődése folytán léptek előtérbe. Az összeférhetetlenség nem abszolút fogalom; hogy mit tartanak az országgyűlési tagsággal összeférhetetlennek, arra országonként és koronkint különböző felfogások alakulnak ki. Néha nagyobb szigorúságra, néha elnézésekre van szükség. Abból tehát, hogy a ma közvéleménye a reformot kívánja, még nem lehet lesújtó bírálatra következtetni, sőt ellenkezőleg három évtized a mai rohanó korban olyan nagy idő, amely alatt az ilyen természetű törvény már megállta az idők próbáját. Az 1901 : XXIV. t.-c. szerkesztői becsületesen igyekeztek minden visszaélést és visszásságot számbavenni és megakadályozni. Felhasználták ebben a tekintetben a rendelkezésre álló külföldi joganyagot is és ahogy Szivák Imre mondja, nem maradt indítvány, amelyet ne értékesítettek volna. 75 ) A bajt nem is annyira a körültekintés hiányában, mint a túlságos részletezésben és formalisztikus ténymegállapításokban kell keresni. A tapasztalat bizonyítja, hogy minél tovább megyünk a kazuisztikában, annál több eset csúszik át a réseken ; mindig vannak esetek, amelyekről a szövegező megfeledkezett, vagy amelyekre nem is gondolhatott, mert még nem fordultak elő. A rések előbb-utóbb nyilvánvalókká válnak s minden kijátszásnak biztos alapjai lesznek; és akkor a törvény az értékét jórészben elveszti. Hosszabb időre való szabályozás csak elvi alapokon lehetséges; az elvi alap nem látott vagy előre nem látott esetekre is vonatkozik s így jobban állja az idők változását. A gazdasági (vagy érdekeltségi) összeférhetetlenségnek az 1901 : XXIV. törvénycikkben foglalt szabályozása egyrészt — bármily részletező is volt — nem lehetett tökéletes, másrészt nem látta és nem láthatta előre a gazdasági élet fejlődésének az irányait. A gazdasági összeférhetetlenségi esetekben Ítélkező zsűri határozatát nem indokolta és így nem lehet megállapítani, hogy a döntésnél mely okok játszottak döntő szerepet. Elég volt például, hogy a képviselő a kincstár által bérelt ingatlant utóbb feleségének adta el 76 ) vagy az állammal üzleti összeköttetésben levő céget fiára ruházta át 77 ) s már a zsűri az összeférhetetlenség hiányát, illetőleg megszűnését állapította meg. A felmentésnél szerepet játszott, az, hogy a bérlet a képviselőválasztás előtt jött létre, 78 ) vagy hogy nem hozott jövedelmet, 79 ) hogy a vasúti «pótépítkezések» már nem esnek a tiltott építkezések fogalma alá, 80 ) hogy az adásvételi szerződést a képviselő vállalata csak mint szavatos írta alá, 81 ) hogy a képviselő a tiltott jutalékot nem kapta meg, 82 ) hogy az érdekelt vállalat az üzlet lebonyolítását általa alakííott új vállalatra bízta, 83 ) hogy az engedélyezett jog még nem járt elszámolással 84 ) stb. Hiába mondta ki a törvény 10. §-a, hogy 76 ) Szivák Imre : Országgyűlési képviselőválasztói kódex, 1901. »•) Zeller, id. mű 215—217. lapok. 77 ) XTgyanott 227—228. lapok. '•) Ugyanott 217—221. lapok. ") Ugyanott 214. lap. 80 } Ugyanott 222—223. lapok. 81 ) Ugyanott 229—230. lapok. 92 ) Ugyanott 233—234. lapok. *») Ugyanott 241—243. lapok. 84 ) Ugyanott 224—226. lapok.
