Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
260 185. szám. a felsőházi tagokra az 1901 : XXIV. t.-c. szabályait egyszerűen nem lehet átvenni, másrészt azért, mert ez a törvény is reformra szorul. 69 ) Az összeférhetetlenségi jognak az 1925 : XXVI. t.-c.-ben foglalt módosítása következtében és egyéb okokból szükségessé vált változtatásokat az eljárásban az 1928. évi házszabályok vitték keresztül, amely házszabályok 60—102. §-ai ebben a tekintetben ma is irányadók. 70 ) Időközban az összeférhetetlenség fogalmát a törvényhozás alkalmazta a törvényhatósági bizottságok tagjaira is és különösen a gazdasági és közbenjárási összeférhetetlenséget akadályozta szigorúan, de kimondta azt is, hogy a kötelességeit nem teljesítő és a rendet ismételten zavaró bizottsági tagokat megbízásuktól meg lehet fosztani. E tekintetben említendő a székesfővárosra az 1924 : XXVI. t.-c. 5., 6., 15. és 16. §-a, majd az 1930 : XVIII. t.-c. 25., 26. és 27. §-a, a vidéki törvényhatóságokra pedig az 1929 : XXX. t.-c. 8. és 21. §-a. Ezek a rendelkezések azért is figyelemreméltóak, mert a bizottsági tagság megszűnése kérdésében való határozathozatalra végeredményben a közigazgatási bíróságot jogosítják fel. Az irodalomban ebben a korszakban megemlítendő Tuka Viktor röpirata az összeférhetetlenségi eljárásban való ügyvédi képviseletről (1914, 14 lap). Szélesebb alapokon Oppler Emil dr. foglalkozott az összeférhetetlenség kérdésével 71 ) 1918-ban megjelent 59 lapos tanulmányában («A törvényhozás tagjainak összeférhetetlenségéről»); ellenzi az érdekeltségi összeférhetetlenség megszüntetése érdekében a Gyáriparosok Országos Szövetsége részéről megindult mozgalmat és az anyagi jog kiegészítése tekintetében három kisebb javaslatot tesz. A főbajt azonban abban látja, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben a Ház bizottságai bíráskodnak, azok nagyon késedelmesen és rendkívül enyhén járnak el és a zsűri ítételét nem indokolja ; külön parlamenti bíróság szervezését kívánja. A felsőházi tagok összeférhetetlenségéről Egyed István tett közzé 1922-ben tanulmányt ; 72 ) ugyanő 1931-ben az ügyvédek országgyűlési tagságáról írt. 73 ) 1930-ban Zeller Árpád, a képviselőház elnöki irodájának főigazgatója tett közzé egy munkát «Az országgyűlési képviselők összeférhetetlenségéről» (348 lap), amely az 1901 : XXIV. törvénycikk keletkezésének történetét és az annak alapján kifejlődött gyakorlatot részletesen ismerteti és az adatok eddig ismeretlen óriás tárházát teszi közzé. A munkához Östör József írt értékes előszót. Végre 1932-ben Pálosi Ervin : Az összeférhetetlenségi kérdés Magyarországon c. tanulmányában (189 1.) az összeférhetetlenséget, mint a társadalmi selejtezés eszközét állítja be és az országgyűlési tagok összeférhetetlenségével egész röviden foglalkozik. Egyébként az összeférhetetlenség kérdésével csakis a közjogi kézikönyvek foglalkoztak, azonban természetesen csak a céljuknak megfelelő keretek közt, egész röviden. IV. Összeférhetetlenségi jogunk bírálata. Ha az 1901 : XXIV. t.-c. három évtizedes alkalmazásában szerzett tapasztalatok 74 ) alapján bírálatot akarunk mondani ennek a törvénynek a ? 9 ) Dr. Egyed István : A felsőházi tagok összeférhetetlensége. Ügyvédek Lapja. 1922. évi november 15. és december 1. sz. 70 ) E rendelkezéseket a vonatkozó gyakorlattal kiegészítve ismerteti Zeller id. műve 303—342. lapok. 71 ) A tanulmány gróf Andrássy Gyulának van ajánlva. 72 ) Dr. Egyed István : A felsőházi tagok összeférhetetlensége. Ügyvédek Lapja. 1922. november 15. és december 1. sz. . 78 ) Dr. Egyed István : Ügyvédek az országgyűlésen. Jogállam. 1931. nov. és dec. sz. u ) A gyakorlatot feldolgozza Zeller id. mű 303—342. lapok ; továbbá vázlatosan Oppler : A töryónyhozás tagjainak összeférhetetlenségéről. 48—49, lapok.
