Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról
16 125. szám. kötő vagy kéményseprő munkavállalónak keresőképességét a baleseti sérülés milyen mértékben csökkentette ? Nem sokkal helyesebb -e, ha olyan esetekben, amikor az orvosszakértő véleményének meghallgatása után a bíró azt látja, hogy a peres kérdést a felperessel egy szakmához tartozó egyénnek kell megvilágítania, szakértőt nevez ki abból a szakmából, amelynek viszonyait a per eldöntésében mérlegelés alá kell vonnia ? A törvényjavaslat ezen meggondolások alapján az ülnökök alkalmazását mellőzi; az azután a polgári peres eljárás rendes szabályaiból külön rendelkezés nélkül is következik, hogy szakértőként a bíróság ezentúl is alkalmazhat szakbeli munkaadót vagy munkavállalót, ha szakértelmükre szüksége van. Hasonló okok indították a törvényjavaslatot arra is, hogy megszüntesse a • műszaki szakértők alkalmazását, akik eddig a Munkásbiztosítási Felsőbíróságnál az úgynevezett üzembesorozási ügyekben működtek. Természetes, hogy a bíróságnak az üzembesorozási ügyekben is módja lesz szakértőt — esetleg szakértő hatóságokat — meghallgatni olyankor, amikor azt szükségesnek tartja. A műszaki szakértők működése eddig sem tette nélkülözhetővé, hogy a Felsőbíróság az ipari főfelügyelőségek helyszíni eljárását és megállapításait vegye igénybe. A társadalombiztosítási bíráskodás körét a törvényjavaslat — a 9. §.3. bekezdésében meghatározott csekélyebb jelentőségű új ügykörtől eltekintve — nem akarja kiterjeszteni, sőt a részletes indokolásban előadott mértékben valamelyest még meg is akarja szorítani. Többször felmerült az a kívánság, hogy társadalombiztosítási bíráskodás terjedjen ki a gazdasági munkavállalók biztosításából folyó jogviták eldöntésére is, amelyeket ma közigazgatási hatóságok, végsőfokon a földmívelésügyi miniszter dönt el. Bár e kívánság indokoltságát nem kívánom kétségbevonni, mégis úgy vélem, hogy ebben a törvényjavaslatban, amelynek egyik célja a társadalombiztosítási bíráskodás munkaterhének csökkentése, a kiterjesztésnek nem volna helye. Felmerült az a gondolat is, hogy a m. kir. közigazgatási bíróság hatásköréből a társadalombiztosítási bíráskodás útjára terelje a törvény mindazokat a pereket, amelyeknek tárgya betegápolási költségek megtérítése. Ámd,e arra nincs kellő ok, hogy a társadalombiztosítási intézetek körébe nem tartozó ápoltak után járó költségek ügyei a társadalombiztosítási bíráskodásra tartozzanak, mert semmi elvi alapja nincs annak, hogy pl. a társadalombiztosítással semmi kapcsolatban nem álló ápolt vagy hozzátartozója ellen követelt ápolási költség megtérítése ügyében a társadalombiztosítási bíróság döntsön. Megemlítem még, hogy a törvényjavaslat — ellentétben az 1921 : XXXI. törvénycikkel — a bírói eljárás szabályait- maga szabályozza, nem utalja azokat rendeleti útra. Alkotmányunk értelmében a bírói eljárás szabályait általában véve törvényhozási úton kell megalkotni. Ettől az elvtől a munkásbiztosítási bíráskodásra nézve indokolt volt az eltérés tíz évvel ezelőtt, amikor még nem volt elég tapasztalat arról, hogy a rendes peres eljárástól a társadalombiztosítási ügyekben minő eltérésekre van szükség s ezért a könnyebben módosítható rendeleti szabályozás megfelelőbbnek látszott, mint a természete szerint nagyobb állandóságú törvényi szabályozás. Ma azonban a kellő gyakorlati tapasztalatok megvannak és így az eljárás törvényi szabályozásának akadálya nincs. Csak azoknak a kérdéseknek rendezésére kérek ebben a törvényben is felhatalmazást, amelyek tekintetében a kellő tapasztalati anyag még nem áll rendelkezésemre.
