Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-125. Törvényjavaslat a társadalombiztosítási bíráskodásról

125. szám. 17 IL RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. Az 1. §. rendelkezéseit jórészt már az általános indokolás során indokoltam. Kiegészítésül a következőket kívánom még előadni: Hogy a társadalombiztosítási ügyekben elsőfokon a járásbíróságok járjanak el, megfelel a vidéken ma is fennálló helyzetnek. Újítás, de nem lényeges, hogy a járásbíróságok nem mind, hanem közülük csak azok járhatnak el, amelyeket ezzel a jogkörrel az igazságügyminiszter felruház. Eddig a munkásbiztosítási eljárási rendelet (44.200/1921. I. M. sz.) 4. §-a szerint az ügyek túlnyomórésze a pénztár székhelye szerint illetékes járásbírósághoz tartozott, tehát eddig is az volt a helyzet, hogy a járásbíróságok túlnyomó része sohasem foglalkozott társadalombiztosítási ügyekkel. Célszerűbbnek látszik azonban az igaz ságügy minisztert felhatalmazni arra, hogy válassza ki azokat a járásbíróságokat, amelyeknél a társadalombiztosítási ügyek, várható nagyobb számára és a helyi viszonyokra tekintettel a társadalombiztosítási bíráskodásra szükség van. Ez a felhatalmazás korántsem ütközik a jogelvekbe, mert teljesen beleillik az igaz ságügy miniszter szervezeti jogkörébe és mert hasonló felhatalmazása van az igazságügyminiszternek arra is, hogy járásbíróságokat telekkönyvi hatáskörrel ruházzon fel. Másodfokon az ország egész területére a budapesti kir. ítélőtábla gyakorolj a a törvényjavaslat szerint a társadalombiztosítási bíráskodást, amelyet eddig másodfokon a Munkásbiztosítási Felsőbíróság gyakorolt. Ennek a központosításnak oka az, hogy a társadalombiztosítási ügyek legtöbbje Budapesten vagy a budapesti ítélőtábla kerületében merül fel s így a budapesti ítélőtábla nagyszámú bírái között lesznek leginkább olyanok, akiknél a társadalombiztosítás' joganyag alapos isméretét el lehet várni. E központosítás nélkül nem volna indokolatlan az az aggodalom, amely a külön Munkásbiztosítási Felsőbíróság megszüntetésétől a szakszerűséget félti. Hogy a budapesti tábla a 9. §-ban felsorolt ügyekben elsőfokon jár el, megfelel a Munkás biztosítási Felsőbíróságra ma fennálló jogállapotnak. A 2. §-hoz. Az általános indokolásban előadottak után ez a §. különösebb indokolásra nem szorul, magyarázata az ülnökök és műszaki szakértők közreműködésének megszűnése. Azt azonban még meg kívánom említeni, hogy ma olyan ügy is van, amelyben a Munkásbiztosítási Felsőbíróság öt szakbíróból álló tanácsban ítélkezik. Ez az eset áll fenn a 35.100/1924. I. M. számú rendelet alá eső ügyeknél, amelyek megfelelnek a jelen törvényjavaslat 9. §. 2. pontjában meghatározott ügyeknek. Minthogy azonban a kir. ítélőtábla minden ügyében háromtagú tanácsban jár el, nem láttam kényszerítő okot arra, hogy ezekre az ügyekre külön jogszabály alkotását javasoljam. A S. §-hoz. A 3. §. általános rendelkezése a társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló minden pert a társadalombiztosításügyi bíráskodásra utal, ha külön jogszabály nincs, amelyből az ellenkező tűnik ki. Ez a rendelkezés megfelel a mai jogállapotnak, de általános fogalmazással mondja ki azt, amit az 1921 : XXXI. t.-c. 11., 12. és 15. §-ai, valamint későbbi törvények és rendeletek kazuisztikus felsorolással mondottak ki. A §. ilyen általános fogalmazása feleslegessé teszi például az intézet által foganatosított helyszíni eljárás megállapítása tárgyában hozott határozat (1927 : XXL t.-c. 136., 145. §. 102. §. 13. pont) elleni bírósági panasz külön megemlítését. Az ilyen ügyek egyébiránt az eddigi tapasztalatok szerint rendkívül ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő s így a törvényben való külön megemlítésük ezért is feleslegesnek látszik. Képv. iromány. 1931—1936. II. kötet. 3