Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 255 sági összeférhetetlenséget inkább enyhíteni, a papi összeférhetetlenséget szigorítani akarja és zsüri-szerű bíráskodást javasol. Ugyancsak ilyen irányú Érkövi Sándor röpirata : «A képviselői állás mint agentura» (20 lap); a szerző javasolja, hogy a képviselői állás jogosulatlan kihasználását a pártklubok mondják ki diszkvalifikálónak. A helyzet megváltozását legjobban jellemzi, hogy amíg a korábbi országgyűléseken összeférhetetlenségi bejelentések csak szórványosan voltak, most azok száma hirtelen megnőv-ekedett. Az 1897—1900. években már 130 bejelentés volt és azok közül 123 a gazdasági összeférhetetlenség körébe tartozott. Es az összeférhetetlenségi bizottság a 123 eset közül egy esetben sem állapította meg az összeférhetetlenséget. Egyszer arra alapította határozatát, hogy nincs elszámolási viszony az állammal, — másszor arra, hogy az üzleti viszony csak átmeneti vagy már megszűnt vagy nem eredményez nyerészkedést, vagy függőségi helyzetet. 51 ) A bizottságnak ezt az enyhe gyakorlatát részben menthetővé teszi az 1875 : I. t.-c, valamint a házszabályok (129—138. §-ok) hiányos szövegezése is, de kétségtelen, hogy az ítélkezésben a pártszempontok is érvényesültek, ami a közvélemény bizalmatlanságát természetesen még fokozta és reá terelte a figyelmet az összeférhetetlenségi anyagi jog reformja mellett az összeférhetetlenségi eljárási jog reformjának nagy fontosságára is. A parlamentben a küzdelem 1895-ben indult meg az összeférhetetlenségi törvény reformjáért. Holló Lajos indítványt terjesztett elő, amelyben négy pontban foglalta össze a reform irányát, de indítványát elvetették. 1896-ban gróf Csáky Albin a boldvavölgyi vasúti botránnyal kapcsolatban annak határozati kimondását indítványozta, hogy képviselők vasúti engedélyt ne kaphassanak. Ugyanekkor Hermann Ottó részletes határozati javaslatot terjesztett elő, amely az állam által engedélyezett vagy támogatott vállalatokban, üzletekben és bérletekben részes képviselőknek azonnali lemondását szorgalmazta. A közbejött milléniumi ünnepségek és a parlament berekesztése miatt azonban a kérdés szabályozása egyelőre elmaradt. 52 ) A következő, 1896—1901. évi országgyűlésen az összeférhetetlenség kérdése röviddel a megnyitás után újra napirendre került Városy Gyula interpellációja következtében. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök a közvélemény nyomása alatt hozzájárult ahhoz, hogy a reform kidolgozására egy 21 tagú bizottság küldessék ki. E bizottság elnökévé Fest Lajost, előadójává Rohoriyi Gyulát választotta meg, érdemleges munkájában azonban igen lassan haladt előre. Az előadó még 1897-ben 12 kérdőpontba foglalta össze a megbeszélendő anyagot, de a megbeszélés elmaradt 1900-ra. Az 1899-ben hivatalbalépett Széli-kormány kormányprogrammjába foglalta az 1875 : I. t.-c. revízióját és ettől kezdve a bizottság munkája is gyorsabban haladt előre. 53 ) A bizottság működésére Rohonyi útján irányítólag hatott Szilágyi Dezső, akinek a közvélemény a javaslat szerzőségét tulajdonítja. A bizottság 1901-ben tette meg jelentését. Hangsúlyozta, hogy a bizottság feladata nem egészen új törvény előkészítése volt, hanem csak az 1875: I. t.-c. revíziója; feladatát tehát úgy oldotta meg, hogy a korábbi törvény szövegét az időközben hozott novelláris rendelkezésekkel és a felmerült precedensek alapján «kibővítette» és ezzel természetesen az összeférhetetlenséget szigorította. Külö. 61 ) Az esetek részletesebb ismertetését lásd Szivák id. mű 437—446. lapok és Zellereid* mű 87—91. I, 62 ) Zeller, id. mű 79—83. lapok. 63 ) Zeller, id. mű 83—93, lapok; Szivák, id. mű 446—448. lapok,
