Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
256 185. szám. nősen részletező megállapítást nyert a tapasztalatokra tekintettel a javaslat 5—9. §-aiban a gazdasági összeférhetetlenség. A 10. és 12. §. a közbenjárási összeférhetetlenség eddig ismeretlen fogalmát vezetőbe. A javaslat súlyt helyez a törvény kijátszásának megelőzésére (9. §.). A bizottság tudatában volt annak, hogy az eddigi eljárás nem volt megfelelő ; foglalkozott azzal a gondolattal is, hogy a bíráskodást a Kúriára bízza s az erre vonatkozó javaslat előkészítésére Szivák Imrét kérte fel. 54 ) A többség azonban amellett döntött, hogy a gazdasági összeférhetetlenség eseteiben zsűriszerű eljárás legyen, egyébként pedig az eddigi bizottsági intézés maradjon. Az eljárás szabályait részben a törvényjavaslatban vették fel (14—23. §-ok), részben a házszabályokra bízták. Minthogy azonban a házszabályok e tekintetben nagyon hézagosak voltak, a bizottság erre is szöveget dolgozott ki és ennek a házszabályokba való beiktatását kérte. A törvényjavaslat 28, az eljárási szabályzat 43 szakaszból állott. 55 ) A törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása nem sok időt vett igénybe. Az általános vitában Rohonyi Gyula előadón kívül felszólaltak Kossuth Ferenc, gróf Zichy János, Polónyi Géza és Széli Kálmán miniszterelnök. A javaslat intencióinak még az ellenzéki szónokok is elismeréssel adóztak. A részletes vita számos kisebb módosítást hozott. Justh Gyula indítványozta az összeférhetetlenségi bíráskodásnak a m.kir. Kúriára bízatását; ezt a miniszterelnök nem elvi okokból ellenezte, de célszerűnek találta, hogy egyelőre a Ház zsűriszerű bíráskodásával kísérletezzenek. A főrendiházban a javaslat nagyobb vita nélkül ment keresztül s így az, mint az 1901 : XXIV. t.-c. törvény lett és az 1901—1906. évi országgyűlés megnyitásával hatályba lépett. 56 ) Egyidőben léptek hatályba az összeférhetetlenségi bizottságokra és azok eljárására a képviselőház által a házszabályokba felvett új rendelkezések. Ezek a szabályok az eljárást bifurkálják olyan módon, hogy a bíráskodás a gazdasági összeférhetetlenség eseteiben az elnök által összeállított névjegyzékből kisorsolt zsűrire van bízva, egyéb esetekben pedig megmaradt az összeférhetetlenségi bizottságnál, amely a zsűri döntése alá tartozó ügyeket is előkészíti. 3. Ha az 1901 : XXIV. t.-c.-ről bírálatot akarunk mondani, azt nehéz lenne röviden jellemzőbben kifejezni máskép, mint ahogy azt előkészítői tették, hogy t. i. az 1875 : I. t.-c-nek «bővített» kiadása. Az 1875 : I. t.-c. megalkotása óta eltelt negyedszázad alatt nyilvánvalókká lettek ennek a törvénynek hiányosságai. Nem eredendő hibák voltak ezek, hanem az idők folyamán, főleg a gazdasági élet föllendülése folytán fokozatosan érvényesülő hiányok. Az új törvény szerkesztői e hiányokat lelkiismeretesen számba vették, jogászi szabatossággal szövegezték és a régi törvény szövegébe betoldották. A közbenjárási összeférhetetlenségen felül nincs az új törvényben lényegesebb újítás. A reform súlya a gazdasági Összeférhetetlenség részletes kidolgozására esett: a régi 2. §. három alpontjából a sok bővítgetéssel lett az új 5. §. tizenegy alponttal, oldalakra menő szöveggel; nagy körültekintéssel minden felmerült esetre és elképzelt eshetőségre igyekeztek megfelelő szabályt szerkeszteni és így a kazuisztikát teljesen kiépíteni. De a szerkesztők a következtetéseket nem vitték végig következetesen; nem elvi alapon, hanem lehetőleg megegyezésekkel dolgoztak. Erre legjellemzőbb példa, hogy a gazdasági összeférhetetlenség szabályozásánál lépten-nyomon értékhatárokat vettek fel; mintha bizony a parlamenti élet tisztaságát pénzzel lehetne felmérni s összegszerű különbségek az összeférhetetlenség fennforgására döntőek lehetnének. A fórum6i ) Szivák tervezetének szövegét ismerteti Zeller, id. mű 285—290. lapok. 66 ) A jelentés és mellékleteinek teljes szövegét közli Blaskovich id. munkája a 127—175. lapokon, 6 «) Zeller, id. mű 106—115. lapok,
