Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.
Irományszámok - 1931-185. Törvényjavaslat az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségéről
185. szám. 251 hivatalnokai nem lehetnek az országgyűlés egyik Házának sem tagjai és az 1871 : XXXIII. t.-e. 16. §-a a bírák összeférhetetlenségét az ügyészekre is kiterjeszti. Az összeférhetetlenség általános szabályozása azonban az 1869/72. évi országgyűlésen is elmaradt annak ellenére, hogy a sürgetések a megyék és az ellenzék részéről nem hiányoztak. Tisza Kálmán 1869-ben megújítani indítványozza az 1867. évi házhatározatot, amelynek sokan vagy egyáltalán nem, vagy nagy huzavonával tettek eleget. Az indítvány nem került tárgyalásra. A törvényileg megállapított összeférhetetlenségek végrehajtása is nehézségekkel járt, minthogy a törvények az összeférhetetlenség megszüntetésének mikéntje tekintetében nem rendelkeztek (Binder-eset). Nem került tárgyalásra Irányi Dániel 1870. évi határozati javaslata sem, amely a tárgyalás alatt álló ügyben érdekelt képviselőnek a szavazástól való tartózkodását kívánja. Ellenben 1872-ben a választójogi törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan elfogadást nyert egy határozati javaslat, amely szerint a kormány az összeférhetetlenség tárgyában még az országgyűlés alatt oly időben köteles javaslatot beterjeszteni, hogy az a választójogi javaslattal együtt emelkedhessek törvényerőre. 39 ) Végre 1872. évi március hó 6-án Tóth Vilmos belügyminiszter a képviselőház elé terjesztett egy javaslatot «a képviselői megbízás és a közhivatal összeférhetetlenségéről». A javaslat öt szakaszban kizárólag a tisztviselői összeférhetetlenségről szólt. A javaslat választási jogot enged a két állás közt, felsorolja, hogy mely tisztviselői állások férnek össze a képviselőséggel, de a tisztviselők száma a Házban a képviselők 5%-át nem haladhatja meg. Az osztályokból alakult központi bizottság a javaslatot elfogadta, de több lényeges módosítással, a VIII. osztály különvéleményében a gazdasági összeférhetetlenség szabályozását kívánta. A plenumban az ellenzék obstrukciót kezdett a javaslat ellen, amire a kormány az országgyűlés feloszlatásával válaszolt. így a szabályozás a következő országgyűlésre maradt. 40 ) Az 1872/75. évi országgyűlés a kérdést végre döntésre vitte. Már a Magyar Leszámítoló és Kereskedelmi Bankról szóló törvényjavaslat szövegébe 1873-ban Madarász József indítványára rendelkezést vettek fel, hogy a bank igazgatótanácsának tagjai nem lehetnek a törvényhozás tagjai, a bankot ugyan nem állították fel, de a törvénytárba Deák hathatós támogatásával bekerült a gazdasági összeférhetetlenség gondolata. Az 1873 : XXVI. t.-c. 13. §-a azért is érdekes, mert kimondja, hogy amennyiben főrendiházi tag fogadna el a banknál igazgatósági tagságot, ennek tartama alatt a főrendiházban ülés- és szavazati jogát nem gyakorolhatná. Később az 1874: XXXV. t.-c. 3. §-a viszont kimondta, hogy közjegyző nem lehet egyszersmind országgyűlési képviselő. Még 1873-ban Bujanovics Sándor és társai indítványára a Ház egy kilenctagú bizottságot küldött ki a tisztviselői és gazdasági összeférhetetlenség szabályozásának kidolgozására. A bizottság elnöke Gorove István, előadója Horváth Lajos, tagjai közt voltak Tisza Kálmán és Irányi Dániel. 41 ) A bizottság 1874. év májusában terjesztette be a Háznak jelentését. A jelentés hangsúlyozza, hogy a függetlenség alapja a jellemszilárdság s hogy a szabályozást inkább a Ház erkölcsi hitele kívánja. A szabályozás egyrészt a képviselői függetlenségnek, másrészt a képviselőségből, illetőleg közszolgálatból folyó kötelességek teljesítésének a biztosítását szolgálja. A javaslat szabályozza a közszol89 ) A Junktim nem valósult meg. V. ö\ Zeller id. mű 19—36. lapok ; Várnai, id. mű 13—14. lapok*°) Zeller, id. mű 36—42. 1. ; Várnai, id. mű 14—18. lapok. 41 ) Zeller, id. mű 42—48. lapok ; Várnai, id. mű 18—20. lapok. 32*
