Képviselőházi irományok, 1931. II. kötet • 124-205. sz.

Irományszámok - 1931-138. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése bűntett feldícsérésének sajtó útján elkövetett vétségével gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

94 138. szám. A belgrádi jelenetnek Hatvány-féle leírása után, megint Lucien Roth avignoni tanár veszi át a szót: «Magyarországot földarabolták Csehszlovákia, Románia és Szerbia javára. Franciaországot Ígéretek kötötték, amelyeket be kellett váltania. Be kellett, akár az igazság ellenére is. Ez volt a zsákmány és Franciaország a maga bűntársainak főcinkosa volt . . . Nem akarunk részletekre kitérni. Még csak annyit, hogy mi a népek szabad rendelkezési jogát védjük és ennélfogva különbséget tudunk tenni népek és kormányok között. 1920 óta a magyar kormányok csupa gyalázatot hoztak az országra. Azt szeretnők, ha ez a szégyen csak a kormányokra hárulna, nem pedig a katonai és feudális reakció áldozataira, a szellemi és fizikai munkásokra. Már eddig is elég bátor hang hangoztatta el a szabad lelkiismereten elkövetett erőszak tiltakozását és a demokratikus pacifizmus panaszát, amelyet az erőszak emberei vesznek mindenfelől üldözőbe. Ezért volt talán nem egészen haszontalan munka, ha francia olvasóink számára lefordítottuk a drámai jelenetet, amelyet Hatvány leír. Valósággal a militarizmusnak és a demokráciának tragikus találkozása volt azon a szomorú napon, 1918-ban, a Duna partján. A magyar erőszak emberei állandóan azt a hibát követik el, hogy a magyar béke igazságtalanságát a külföldi erőszak embereinek panaszolják. Természetes, hogy ilyen módon hiába várnak igazságtevést. Vájjon nem érkezett-e el az idő annak megértésére, hogy az imperialista békének demokratikus módon való kiigazítását, csakis a békének demokratikus nyugati barátaitól várhatjuk ? Az «Evolution» csak folyóirat, Lucien Roth csak tanárember, de a történelemből tudjuk, hogy ha egyszer az igazság elindul a maga útján, nem lehet megállítani. Franciaországban tíz évig kellett várnunk, hogy akadjon valaki, aki ítéletet mond saját nemzetének brutális imperializmusa és annak képviselője fölött. Ha ennek az ítéletnek kézzelfogható hatását is tapasztalni akarjuk, akkor a francia imperialisták helyett, akik közt csak új meg új Franchet d'Espéray-kre akadhatunk, inkább a francia pacifizmus, demokrácia és szocializmus köreiben kell szimpátiák megnyerésére törekednünk.» Ezek a kitételek a Btk. 174. §-ába ütköző bűntett feldícsérése vétségének a jelenségeit tüntetik fel. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1914 : XIV. t.-c. 35. §-a értelmében Farkas István országgyűlési képviselőt, mint a lap felelős szerkesztőjét terheli a sajtójogi felelősség. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő és a vélelmezett vétség között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1931. évi február hó 5. napján tartott ülésében. Rubinek István s. ki, Erődi-Harrach Tihamér s, h., a mentelmi bizottság h. elnöke. a mentelmi bizottság előadója.