Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

114. szám. 641 A felügyelő hatóságnak múlhatatlanul kötelességévé kell tenni, hogy az ipartestület ügy- és vagyonkezelését évenként legalább egyszer megvizsgálja. Másfelől fel kell hatalmazni a felügyelő hatóságot, hogy az ipartestület önkormányzati szerveinek egybehívását bármikor elrendelhesse s amennyiben az ipartestület közegei ennek a rendelkezésnek eleget nem tennének, az önkormányzati szerveket maga is összehívhassa, tanácskozásaikon pedig bármikor résztvehessen. Azokban a súlyos esetekben, amelyekben a felügyelő hatóság megállapítja, hogy az önkormányzati szervek törvényellenesen vagy az ipartestület érdekeit veszélyeztető módon járnak el, az intézkedési jogot a szakasz közvetlenül a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe utalja. A 33. §-Jtoz. A szakasz az ipar hatósági biztos jogállását és feladatkörét szabályozza, amely a 32. §-hoz fűzött indokolás kapcsán részben már megvilágítást nyert. Nagy súly van azon, hogy iparhatósági biztosul csak olyan egyének rendeltessenek ki, akik széles látókörrel rendelkeznek, az ipari életet ismerik és köztiszteletnek örvendenek, mert csak ilyenektől lehet várni, hogy tisztüknek sikerrel fognak megfelelni. A megbízatás természete hozza magával, hogy annak bármikor visszavonhat ónak kell lennie. Az ipar hatósági biztosok díját Budapesten a múltban a tanács szabta meg, vidéken az ipartestületek állapították meg. Számos vidéki ipartestületnél az iparhatósági biztosok eddig semminő díjat sem kaptak. Az iparhatósági biztosi teendőknek díjtalan ellátását, azoktól az ipartestületektől eltekintve, amelyek kis taglétszámuknál és ügyvitelük egyszerűségénél fogva alig adnak az iparhatósági biztosnak munkát, nem lehet kívánni. Azt a gyakorlatot, hogy az iparhatósági biztosok tiszteletdíját az ipartestületek állapítják meg, nem lehet fenntartani, mert nem helyes az, hogy az ellenőrzésre hivatott biztosnak tiszteletdíját az a testület állapítja meg, amelynek ellenőrzésére hivatott a biztos. Viszont Budapesten, ahol a felügyelő hatóság állapítja meg a biztosok tiszteletdíját, egyes ipartestületek amiatt panaszkodnak, hogy ez a tiszteletdíj túlmagasan van megállapítva és nem áll arányban az iparhatósági biztosok által végzett munkával. Ezt természetesen szintén kifogásolni kell, mert az ipar hatósági biztos csak olyan tiszteletdíjra támaszthat igényt, amely munkájává

1 arányban van. Mindezek figyelembevételével a törvényjavaslat a tiszteletdíj kérdését olyképpen szabályozza, hogy az iparhatósági biztos csupán az időmulasztásból vagy keresete elmulasztásából száimazó kárának és indokolt készkiadásainak megtérítését kívánhatja s hogy ezeket az összegeket a felügyelő hatóság állapítja ugyan meg, de csupán azok között a szerény keretek között, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter rendelettel szab meg. Ilyen módon el lesz kerülhető az, hogy az ipartestületek ezen a címen indokolatlan terheket viseljenek. A szakasz negyedik bekezdése egyszerű adminisztratív jogszabályt tartalmaz. Ötödik bekezdése módot nyújt arra, hogy az iparhatósági biztos az ipartestületi önkormányzati szerveknek olyan határozatai, illetőleg rendelkezései ellen, amelyek törvénybe ütköznek, kifogást emelhessen, azzal a hatállyal, hogy azok a kifogásnak a felügyelő hatóság részéről történő jogerős elbírálásáig végre nem hajthatók. A kifogásemelés joga tehát eleve szűk térre van korlátozva s halasztó hatálya is korlátozott. A 34. §-hoz. A szakasz első bekezdésében foglalt rendelkezések a 10. §. második bekezdésével kapcsolatosan nyertek megokolást. A szakasz második bekezdése jogot ad a felügyelő hatóságnak arra, hogy Képv. iromány. 1931—1936. I. kötet. - 81