Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-114. Törvényjavaslat az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról

114. szám. 613 Melléklet a llá. számú irományhoz. Indokolás „az ipartestületekről és az ipartestületek országos központjáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. I. Az ipartestületi intézményt az 1884. évi ipartörvény hívta életre. A törvény a képesítéshez kötött ipart űző iparosok szabad elhatározására bízza, akarnak-e ipartestületet létesíteni vagy sem ; abban az esetben azonban, ha valamely községben vagy városban a képesítéshez kötött ipart űző iparosok kétharmada kívánja az ipartestület megalakítását, ebbe az ipartestületbe a törvény a kisebbséget is belekényszeríti. A törvény szerint az ipartestület megalakításához legalább száz iparos szükséges, kivételesen azonban a kereskedelemügyi miniszter száznál kevesebb iparosnak is megengedheti ipartestület alakítását. Iparosaink azokban a községekben, ahol a szükséges áldozatkészség és közszellem soraikban megvolt, igénybevették a törvény biztosította lehetőséget és megalakították ipartestületeiket. Magyarország mostani területén 1929. évi december hó végén 357 ipartestület működött. Ezek közül 42 a főváros területén, 10 a törvényhatósági jogú városok-. ban, 44 a megyei városokban és 261 községekben alakult. Az 1884. évi ipartörvény az ipartestületeknek megfelelő működési kört biztosít, mely a gyakorlatban olykép alakult ki, hogy az ipartestületek főképpen az iparosság szakképzettségének emelése, a kézművesipar gazdasági megerősítése, az iparosok karitatív jellegű támogatása, az iparosok és személyzetük közt a békéltetés, továbbá a tanoncok és segédek tan- és munkaviszonyára vonatkozó bizonyos iparhatósági teendők ellátása tekintetében fejtenek ki tevékenységet. Áz ipartestületi intézmény reformjának gondolata a világháborút megelőző években nagy ipartestületeink köréből indult ki. Ezek az ipartestületek hatósági jellegű teendőinek lényegesebb kiterjesztésére helyezték a fősúlyt. Ez a törekvésük azonban nem találkozott a kormány helyeslésével, mert nyilvánvaló volt, hogy az ipartestületi intézmény reformjánál nem lehet csupán az erőteljes ipartestületekből kiindulni, hanem az ipartestületek összeségét kell szem előtt tartani s az ipartestületek feladatkörét sem lehet olyképpen megállapítani, hogy annak csak a legerősebb ipartestületek tudjanak megfeleim. Már pedig az ipartestületek között 40 volt olyan, amelynek 1929-ben még 100 tagja sem volt, sőt az ipartestületek 40%-ánál a taglétszám nem érte el a 200-at. A 100-nál kisebb taglétszámú ipartestületek évi bevétele pedig átlagban csupán 2,671 pengőt tett, s az ipartestületek