Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről

588 112. szám. A gazdálkodásnak az üzletvitel mellé állítása arra tekintettel történt, hogy a javaslat alá eső cselekményeket nemcsak a kereskedés, hanem más foglalkozás keretében is el lehet követni. A §. második bekezdése a jogalkalmazás tájékoztatása végett külön felsorol egyes, szokásosan előforduló eseteket, amelyek a kereskedő által nagy mértékben hanyagul vagy könnyelműen folytatott üzletvitelt jellemzik. Nyomatékosan ki kell emelni, hogy a második bekezdésben említett cselekmények nem magukban véve adnak alapot a büntethetőségre, hanem csak abban az esetben, ha az első bekezdésben meghatározott általános feltételek is fennállanak. A könyvvezetési hibák vagy mulasztások a Btk. 416. §. 2. és 3. pontja szerint csődnyitás esetén tekintet nélkül arra, hogy volt-e a cselekménynek káros következménye, a vétkes bukás vétségének büntetését vonják a mulasztást elkövető kereskedőre. A javaslat, álláspontjához következetesen, a könyvvezetési mulasztást vagy hiányt csak a fentebb említett további feltételek esetén bünteti, vagyis akkor, ha a kereskedő egyéni helyzetében a könyvvezetési mulasztás nagymértékben hanyag vagy könnyelmű üzletvitel és ha éppen ennek a cselekménynek volt következménye, magában vagy más gazdasági tényezők közrehatásával, a kereskedő üzleti exisztenciájának összeomlása. A §. utolsó két bekezdése tekintélyes gazdasági érdekképviseletek óhajtására lett a javaslatba beiktatva. Ha az adós és hitelezők közt egyességi eljárás indul meg, az utóbbiaknak kiváló érdekük, hogy az egyezkedő adós minden erejét megfeszítve, igyekezzék a hitelezőknek minél teljesebb kielégítésére. Ennél fogva egyúttal az is érdekük, hogy az adós gazdasági egyénisége kíméltessék, mert csak úgy maradhat képes arra, hogy hitelezőit legalább részben kielégíthesse. A hitelezőknek ezt az érdekét a javaslat messzemenő támogatásban részesíti, amikor az eddigi jogállapottal ellentétben a bűnvádi eljárás megindítását a hitelezők tőketöbbségének magánindítványától teszi függővé. Ezzel kizárja, hogy az időelőtt megindított bűnvádi eljárás az adós üzleteinek lebonyolítását megszakítsa és üzleti egyéniségét kettétörje, másrészt a hitelezők jóindulatától való e részbeni függés az adóst hathatósan arra fogja ösztönözni, hogy a hitelezőkre előnyös egyességet kössön és egyességi kötelezettségeinek pontosan eleget tegyen. Ki kell azonban emelni, hogy a magánindítványi jelleg nem vonatkozik sem az 1. és 2. §. alá eső, a hitelezőket szándékosan károsító cselekményekre, sem a gondatlanul károsító cselekményeknek az 5. §. alá eső súlyos eseteire. Ezekben az esetekben a cselekmény súlyossága közérdekből a bűnvádi eljárásnak hivatalból való megindítását indokolja. Az 5. §-hoz. A 2. §-nál beható indokolást nyert, hogy a nagyon súlyos gazdasági következményekkel járó bűncselekményekre jelentékenyen magasabb büntetési tételt kell felállítani. A 6. §-hoz. Ez a §. kifejezetten kimondja azt az elvet, hogy a hitelezőket károsító cselekmények büntethetősége szempontjából közömbös az, hogy az adós ellen csőd nyitása vagy kényszeregyesség, vagy kény szerfelszámolás végett eljárást indítottak-e vagy sem, amely alapelv a javaslat szerkesztésénél irányadó volt s ami már mind az általános indokolásban, mind az 1. és 4. §-ok indo'kolásában részletes kifejezést nyert. A 7. §-hoz. A 7. §. első bekezdése szabatosabb szövegben megismétli a Btk. 417. §-ának rendelkezését. Az újításként felvett második bekezdés pedig a fentebb II. 5. alatt említett arra az esetre van tekintettel, ha az üzlet vitelében részes egyének közül senkit sem lehet bűnvádi felelősségre vonni, ami gyakran éppen azért következik be, mert az üzlet belső ügyvitelét sikerül elpalástolni a tényállás tisztázására hivatott