Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről

578 112. szám. A csődnyitás viszont az 1881 : XVII. t.-c.-be foglalt csődtörvényünk. 83. és 84. §-a szerint, attól a feltételtől függ, hogy a tartozások meghaladják az adós vagyonát. Azonban a csődtörvény 244. és 248. §-ai értelmében kereskedővel szemben fizetéseinek megszüntetése is alapot nyújt a csődeljárás megindítására. A Btk. nyilván abból indul ki, hogy ezek a tények (az ú. n. anyagi csőd, vagyoni elégtelenség, vagy másként túladósodás, valamint a fizetések megszüntetése) minden további bizonyítás szüksége nélkül magukban foglalják a hitelező károsodását, illetőleg olyan nagymérvű veszélyeztetését, amelyet a törvényhozó nem hagyhat büntetés nélkül. A Btk. másrészt arra a feltevésre alapítja rendelkezéseit, hogy a túladósodásnak vagy a fizetések megszüntetésének beálltakor, vagy az adós.,.,törvényes kötelességéből folyóan, vagy valamelyik hitelező, követelésének legalább részleges kielégítése végett, a csőd megnyitását fogja kérelmezni. A csődnyitás pedig megadja az alapot a hitelezőket károsító cselekmények büntetőjogi megtorlására. . Ez a rendszer azonban nem kívánja meg, hogy a Btk. 414. vagy 416. §-ában leírt cselekmény ne csak alkalmi, hanem okozati összefüggésbe is legyen a csőddel. Ez abból is nyilvánvaló, hogy a cselekménynek legnagyobb részét úgy a csődnyitás előtt, mint azután is el lehet követni. A gyakorlati élet vitathatatlan módon mutatta ki ennek a szabályozásnak gyengeségeit és hiányosságait. Már a Btk. is —a fentebb ismertetett 387. §-ában —kivételt állít fel azokra az esetekre, amelyekben maga az akkor fennálló csődtörvény (1840 : XXII. t.-c.) és ennek mintájára az 1881 : XVII. t.-c. 87. §-a, gyakorlati okokból, az adós vagyonának elégtelensége, illetőleg fizetéseinek megszüntetése dacára is, kizárta a csődeljárás megindítását. Ez a kivétel azonban csak a Btk. 414. §-ában meghatározott úgynevezett csalárd bukási cselekményekre vonatkozik. Ezekre az idézett §. a csalásnak a Btk. 383. §-ában meghatározott büntetését rendeli alkalmazni. Már itt szembetűnő : mennyire helytelen az ugyanazonos jellegű és jelentőségű cselekményeknek kétféle elbírálása, kétféle büntető rendelkezés alá helyezése. Gyakorlati jelentőségű ez különösen, ha a két büntetési tételt összevetjük (Btk. 383. és 415. §.). Száz pengőt meg nem haladó kár esetében a büntetés a 387. §. alapján egy évig terjedhető fogház, a 414. §. alapján három évig terjedhető börtön. Ellenben a száz és négyezer pengős értékhatárok közé tartozó esetekben már a 387. §. a szigorúbb, mert öt évig terjedhető börtönbüntetést von maga után, míg a 414. §-beli börtönbüntetés legmagasabb mértékéül megmarad a három esztendő. Viszont a Btk. 416. §-a alá eső cselekményekre a kiterjesztés nem terjed ki, azok tehát büntetlenek maradnak. Ez a megkülönböztetés különösen kirívónak és indokolatlannak tűnik fel, ha meggondoljuk, hogy a kétrendbeli eseteket merőben külső, esetlegesség számbamenő körülmények választják el, t. i., hogy a 387. §. esetében vagy csak egy hitelező van vagy a csődvagyon a költségek fedezésére sem elég. Ezek a körülmények pedig az adós szempontjából sem nem fokozzák, sem nem enyhítik a cselekmény bűnösségét, a hitelező szempontjából pedig a károsodás veszélyét vagy nagyságát. A Btk. 387. §-ának bírálatánál arról sem kell megfeledkezni, hogy ez a §. csupán a fizetésképtelenségbe jutás után elkövetett cselekményekre vonatkozik, habár a bírói gyakorlat e tekintetben sokat enyhített a törvényszöveg merevségén. A 414. §. alkalmazásánál viszont rendszerint közömbös, hogy a cselekményt a csődnyitás, vagy akár még a fizetésképtelenségbe jutás előtt követték-e el vagy sem. Más oldalról a 387. §. körében még egy, megnyugvással el nem fogadható, ellentétességet fedezünk fel, ha figyelembe vesszük, hogy a fizetésképtelenség, azaz az esedékes kötelezettségek teljesítésére való tartós képtelenség, nem azonos a túl-