Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-112. Törvényjavaslat a hitelsértésről
112. szám. 579 adósodással, ami a csődtörvény 83. és 84. §-ai szerint a csődnyitás feltétele. A fizetési képtelenség aktív vagyonmérleg mellett is fennállhat, ha a vagyon értékesítésének és a hitelező kielégítésére fordításának időleges akadályai forognak fenn. Ez az állapot a magyar csődjog szerint még nem ok a csőd elrendelésére. A fizetésképtelen adós által elkövetett s a hitelezőket egyébként megkárosító, illetőleg veszélyeztető cselekmény büntethetősége tehát egy, merőben közömbös körülménytől függ, attól, vájjon a csőd el nem rendelése milyen megokolással történt, a 387. §-ban említett két ok valamelyikére hivatkozással-e, vagy az úgynevezett anyagi csődnek a fizetésképtelenség ellenére is fennálló hiányára-e. További, szintén merőben esetlegességtől függő feltétele a 387. §. alkalmazásának az, hogy a csőd elrendelésére irányzott kérelemre a bíróság elutasító határozatot hozzon. Ez viszont a 387. §. gyakorlati alkalmazásának körét a legszűkebbre szorítja, mert ha hiányzik a hitelezők többsége, vagy a költségek fedezésére elégséges vagyon, úgyszólván soha senki nem fog előterjeszteni, ilyen esetben nyilvánvalóan alaptalan, csődnyitási kérelmet. Az elbírálásnak ez a helyt nem álló kettőssége végig vonul azokon a további szabályozásokon is, amelyeknél fogva a Btk. 387. §-ának alkalmazási területe kiszélesedett. A csődönkívüli kény szer egy ességi eljárásnak jogrendszerünkbe bevezetésével ez az utóbbi lett a csődeljárás helyett a vagyoni bukás, illetőleg fizetőképtelenség lebonyolításának rendszerinti módja. Az 1916 : V. t.-c. 4. §-a, a kény szer egy ességi eljárással kapcsolatban, a Btk. 414. §-át kiterjesztő és a csődnyitást pótló esetek közé egy újabbat soroz : ha a csődönkívüli kényszeregyességi eljárást az egyesség jóváhagyásával jogerősen befejezték. Az 1916 :V. t.-c. 4. §-ának értékelésénél részben ugyanazokat a kifogásokat lehet megújítani, mint amelyek a Btk. 387. §-ának fejtegetésénél már felmerültek, így különösen azt, hogy a vétkes bukási cselekményekre a kiterjesztés nem terjed ki. Ujabb visszásság származik azonban abból, hogy a kényszeregy ességi eljárást szabályozó rendeletek (jelenleg az 1926. évi február hó 23-án kiadott 1.410/1926. M. E. sz. rendelet) a kényszeregy ességi eljárás feltételeit a nem kereskedő adósra nézve egy pontban tágabban vonják meg a csődeljárás feltételeinél. A rendelet 1. §-a ugyanis a kényszeregy ességi eljárásnak az esetben is helyt ad, ha az adós tartozásai nem haladják meg a vagyonát, hanem az adós csupán «egyébként fizetőképtelen». Ezzel a rendelet nyilván a likvidálásnak aktív vagyonmérleg dacára is előállható hiányára céloz, amely eset a Btk. 387. §-a tárgyalása közben már említést nyert. A Btk. 414. §-ában felsorolt cselekmények tehát esetleg büntethetőkké válnak akkor is, ha az adós ellen a túladosódás kellékének hiánya következtében csődöt nem lehetne nyitni. Az 1916 : V. t.-c. 4. §-a azonban azt a további feltételt követeli meg, hogy a kényszeregy ességi eljárást az egyesség jóváhagyásával fejezzék be. Az adósnak a Btk. 414. §-a alá eső cselekménye pedig a rendelet 82. vagy 83. §-a értelmében éppen a jóváhagyás megtagadásának lehet oka. Az ilyen cselekmény az 1916 : V. t.-c. 4. §-a alá, tehát rendszerint csak akkor vonható, ha azt az egyesség jóváhagyása után fedezik fel. Egyébként a Btk. 414. §-a szerint minősül, de csak az alatt a további feltétel alatt, ha az egyesség jóváhagyásának megtagadásával kapcsolatban a rendelet 88. §-a értelmében megindul az adós ellen a csődeljárás. Ez utóbbi ismét esetlegességtől, nevezetesen nem kereskedő adóssal szemben, valamely hitelező kérelmétől függ, ezenfelül ismét hézag mutatkozik, ha olyan nem kereskedő adósról van szó, akivel szemben — mint arról fentebb említés törte' nt — csődeljárást nem lehet indítani, mert fizetésképtelen ugyan, de tartozásai nem haladják meg a vagyonát. Ez az adós tehát a körülményeknek csupán oly 73*
