Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.

Irományszámok - 1931-107. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése fegyelmi vétséggel gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében

556 107. szám. 3-ifo melléklet a 107. számú irományhoz. Különvélemény. A mentelmi jog nem az egyes képviselő egyéni és magántermészetű kiváltsága, hanem közjog, ami a képviselőre, mint a törvényhozás egészének részére vonatkozik. Épp ezért semmiféle okból és semminemű célzatból nem lehet sem tágítani, sem megszorítani, meg kell maradni ama határok között, amelyeket a kérdés közjogi természete parancsolóan megszab és előír. Szigorúan be kell tartani azokat a szabályokat, amelyek eldöntik, hogy ki kérheti a mentelmi jog felfüggesztését, milyen módon kell kikérni és milyen feltételek mellett és milyen keretben lehet a mentelmi jogot felfüggeszteni. Nem lehet például felfüggeszteni a mentelmi jogot az illető képviselő kérelmére, mert nem tőle függ a felfüggesztés javaslása, éppúgy, mint nem irányíthatja a döntést az ő ellenzése, hiszen itt nem az ő egyéni jogáról van szó. Éppígy, nem lehet felfüggeszteni a képviselő mentelmi jogát, ha nem olyan tényező kéri, amelynek a törvény megadja a jogot, hogy a Házhoz a felfüggesztés iránt kérelmet terjesszen. De még ha feljogosított tényező kérné is, vissza vagy el kell utasítani, ha a kérelemnek nincsen ténybeli vagy jogi alapja, avagy hiányos, vagy helytelen, illetve határozatlan, s ha nem jelöli meg szabatosan, hogy mi célból kéri ki az illető képviselőt, végül, hogy az adott esetben egyáltalában ki lehet-e adni az illető képviselőt, például ha egy tíz év előtt állítólag elkövetett könnyű testi sértés vétsége, tehát régen elévült vétség megtorlása céljából kérnék ki. Ezeket a döntő szempontokat minden ügyben szorgosan meg kell vizsgálni, a mentelmi bizottság minden ügyben a leglelkiismeretesebben szokta a felmerülő jogi és ténybeli körülményeket elbírálni, — kötelességünk tehát, hogy a szóban forgó ügyben is alaposan megvizsgáljuk az ügy minden jogi és ténybeli részletét. Elsősorban azt kell vizsgálnunk? hogy vájjon a mentelmi bizottság, az eddigi gyakorlatra is tekintettel, egyáltalában foglalkozhat-e érdemben az üggyel és döntse el azt a lényeges kérdést, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresés helyileg és jogilag illetékes hatóságtól érkezett-e. A törvény — s törvény alatt mindig a házszabályt is értem — kifejezetten megmondja, hogy amikor hatóságok kérik a mentelmi jog felfüggesztését, melyek ezek a hatóságok, s a kifejezett felsorolás egyúttal azt is jelenti, hogy amely hatóságot nem említi a felsorolás, azt kizárja az illetékes hatóságok sorából s így egyúttal elzárja attól, hogy a mentelmi jog felfüggesztését kérhessék. A miniszter nem szerepel ama hatóságok törvényes sorozatában, amelyek a mentelmi jog felfüggesztését kérhetik s így az .adott esetben az ő kérelmére a mentelmi bizottság a mentelmi jog felfüggesztésének kérdésébe nem is bocsátkozhatik. Igen komoly oka van annak, hogy a törvényhozás miért nem adta meg ezt a jogot a miniszternek és általában politikai hatóságoknak. Súlyos zaklatásokat