Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-107. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése fegyelmi vétséggel gyanúsított Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi ügyében
107. szám. 557 okozhatna, ha politikai hatóságoknak — : esetleg a képviselők politikai magatartásának befolyásolása céljából — megadatnék a lehetőség, hogy képviselők ellen hosszú hónapokon át tartó fegyelmi eljárásokat vezessenek és ezzel őket a kormányhatóságoknak esetleg ellenszenves magatartásuk abbahagyására kényszerítsék, vagy a nyilvános meghurcolással tekintélyüket csorbítsák. Elég lenne két-három felettesének kiszolgáltatott, létező jogunk szerint bármikor az ország más pontjára áthelyezhető köztisztviselőnek bizonytalan vallomása ahhoz, hogjvalamely kormány hat óság vezetője félévre-évre megbénítson minden képviselőt, aki valamikor valamely közhivatali vagy közjogi állást töltött be. Ha az illető a bűnvádi eljárás megindítására okot adó cselekményt követett el, vagy erre alapos gyanúokok fennforognak, ám keresse meg a bizottságot az illetékes főügyész. Ha az ügy büntetőjogi elbírálást nem igényel, de az illetékes közhatóság megítélése szerint az érdekelt — nem valamely bűncselekmény tényálladékát kimerítő — cselekményével a kincstárt megkárosította, az államkincstárnak módjában van az illető képviselő ellen a kártérítésre irányuló magánjogi igénypert megindítani. Ha egyik eset sem forog fenn, tehát olyan szolgálati cselekmény az inkriminálás tárgya, amely büntetőjogi elbírálást nem igényelhet, magánjogi igény támasztására pedig nem nyújt alapot, — nézetem szerint nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy a törvényhozásnak a végrehajtó hatalommal szemben függetlenségét megvédjük, mint ahhoz, hogy bizonyos állítólagos szolgálati vétségeket fegyelmi úton megtorolhassanak. A mentelmi bizottság elvben nem nyújthat segédkezet ahhoz, hogy esetleges politikai rendszerváltozások, vagy személycserék, jóhiszemű és a nemzetnek esetleg komoly szolgálatot teljesített férfiak megbélyegzését idézhessék elő. Ámde vonjuk szorosabbra a kört, s vizsgáljuk azt a kérdést, hogy vájjon politikai államtitkárt egyáltalában lehet-e fegyelmi úton felelősségre vonni, hogy tehát lehet-e egy képviselőnek, aki közben politikai államtitkár volt, mentelmi jogát felfüggeszteni politikai államtitkári működése keretében állítólag elkövetett valamely cselekvése vagy mulasztása miatt abból a célból, hogy ellene fegyelmi eljárást lehessen indítani. Mielőtt erre a kérdésre térnék s a politikai államtitkári állás közjogi és alkotmányjogi természetével és sui generis mivoltával foglalkoznám, röviden megemlítem, hogy az élő jog ismer olyan köztisztviselőket, akiknek fegyelmi úton való felelősségre vonását a törvény nem engedi meg. így a közigazgatás rendezéséről szóló 1929 : XXX. t.-c. kimondja, hogy a főispánok ellen fegyelmi eljárást indítani nem lehet, a miniszter hivatali állásukból máról holnapra elmozdíthatja őket, büntető eljárást vagy magánjogi keresetet is lehet ellenük indítani, de fegyelmi eljárást indítani ellenük nem lehet. Ugyanez a jogi helyzet a kormánybiztosokra, valamint Budapest főpolgármesterére vonatkozóan is, holott az említett kategóriák politikai bizalmi állásaik kereteiben közigazgatási teendőkkel is foglalkoznak. A politikai államtitkárok politikai bizalmi jellegét sem homályosítja el s az állás különleges természetét nem változtatja meg az a körülmény, hogy adminisztratív teendőket is végeznek. Az 1927 : XXI. t.-c. 143. §-a az OTI és MABI elnökére, valamint alelnökeire úgy állapítja meg a szolgálati felelősséget, hogy őket a Kormányzó Ür a miniszter előterjesztésére azonnal való hatállyal állásukból bármikor felmentheti, de a szándékosan, avagy gondatlanságból elkövetett károkozásaikért csak magánjogi úton szavatolnak, természetesen bűnvádi eljárást is lehet ellenük indítani, ámde fegyelmi úton nem lehet őket felelősségre vonni. Igaz, hogy a most említettek fizetést nem kapnak, ámde állandó tiszteletdíjat élveznek. •
