Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-5. Törvényjavaslat a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról
22 5. szám. általánosságban tartózkodóvá lett, aminek kihatásai a magyar gazdasági életben is kezdtek mutatkozni, a külföldi kölcsön megszerzése pedig késedelmet szenvedett, nehogy ezeknek az eseményeknek hatásai a magyar gazdasági élet normális menetét is károsan befolyásolhassák, a kormány kénytelen volt gyors intézkedéseket tenni, amelyek alkalmasaknak látszottak arra, hogy a netalán jelentkező káros gazdasági következmény knek Magyarországon gátat vessenek. Megerősítette a kormányt ebben az elhatározá ában az a körülmény is, hogy meggyőződést szerzett arról, hogy ezek az intézkedések mértékadó külföldi pénzügyi körök egyetértésével talá koznak. Legelsőrendű közgazdasági érdekeink megóvása tette tehát elkerülhetetlenné, hogy a kormány 1931. évi július hó 14.-én kibocsátott 4.000/M. E. számú kormányrendelettel július hó 14., 15. és 16. napjaira a pénzintézetek pénztárainak zárvatartá át rendelte el olyan jogi hatással, hogy ezeket a napokat a magánjogi kötelezettségek teljesítése, váltóóvások felvétele és egyéb biztosítási intézkedések megtétele szempontjából úgy kellett tekinteni, mint vasárnapot. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy az 1930 : XXXI. t.-c.-ben nyert felhatalmazás alapján a hasznos beruházások céljait szolgáló hosszúlejáratú külföldi kölcsön felvétele iránti tárgyalásokat a kormány az illetékes pénzügyi körökkel állandóan fenntartotta, azonban a nemzetközi pénzpiacokon bekövetkezett események mindezideig nem tették lehetővé ily hosszúlejáratú kölcsön elhelyezését s csupán mintegy 87*5 millió pengőnek megfelelő külföldi értékű egyévi lejáratú kincstári váltókat sikerült az 1930. év novemberében a külföldön elhelyezni. A legutóbbi időkben már elvi megállapodás létesült kincstári jegyek kibocsátása útján újabb rövid lejáratú állami kölcsön felvételére, azonban a Németországban bekövetkezett események folytán ennek az állami kölcsönnek a felvétele is halasztást szenvedett. Ilyen körülmények között, figyelemmel arra, hogy egyrészt a németországi helyzet még nincs megoldva, másrészt a magyar kincstári jegyek kibocsátására vonatkozó tárgyalások még nem nyerhettek végleges befejezést, a bankszünnapok lejárta után szükség volt oly rendelkezések megtételére, amelyek lehetővé teszik, hogy a gazdasági élet minden megrázkódtatástól mentesen legyen a normális mederbe visszavezethető. E végből a kormány az 1931. évi július hó 17.-én kibocsátott 4.100/M.E. számú rendelettel a nemzet gazdasági céljaira szükséges erők fenntartása érdekében a pénzintézetek igénybevételének határokat szabott, továbbá a pengőnek külföldi fizetési eszközök/e való átváltását és a külföldi fizetési eszközökben teljesítendő fizetések teljesítését a Magyar Nemzeti Bank ellenőrzése alá helyezte. Gondoskodott azonban a kormány ebben a rendeletben arról is, hogy a gazdasági élet normális menete biztosíttassék és a Magyar Nemzeti Bank előterjesztésére általánosságban, vagy adott esetekben könnyítéseket lehessen engedélyezni. Enyhítette továbbá a rendelkezések súlyát a magángazdaságok irányában az is, hogy a kormány azokkal szemben, akik a korlátozó rendelkezések következtében nem teljesíthettek fizetéseket, a végrehajtási és csődeljárást, továbbá a váltóóvások felvételét szabályozta. (27.824/1931. I. M. és 4.200/1931. M. E. számú rendeletek.) Minthogy pedig azok a körülmények, amelyek miatt a fenti intézkedések történtek, jórészt még fennállanak, a kormány az 1931. évi július hó 22.-én kelt 4.300/M. E. számú rendelettel az idézett rendeletek hatályát egy héttel meghosszabbította. Ezeknek a rendeleteknek a kibocsátására a magyar gazdasági és hiteléletet fenyegető veszélyek elhárítása szempontjából parancsoló szükség volt és a
