Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
63. szám. 307 A kérdés ilyen szabályozása magánjogunk rendszerében nem új. Magyarország Magánjogi Törvénykönyve törvényjavaslatának 1756. §-a — a bírói gyakorlatunk irányát követve — kimondja, hogy ha a szolgáltatás teljesítésével a fél a közrend vagy a jó erkölcs ellen vétett, visszakövetelésnek csak annyiban van helye, amennyiben tekintettel az eset körülményeire, a méltányosság megkívánja. S fennálló jogunkból mintául szolgálhatott a kérdés rendezésére a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 1931. évi március hó 3-án hozott 44. számú döntvénye, amely az adásvételi ügylet semmissége nyomán felmerülő in integrum restitutio kérdését a következő megfontolások alapján döntötte el: «A jogegységi tanács a vitás elvi kérdést akképpen döntötte el, hogy: a nagyobb gazdasági gép átvétele és használatbavétele egymagában véve nem zárja el a megrendelő kisbirtokost attól, hogy az 1900 : XXV. t.-c. 1. §-ában foglalt tilalom ellenére és a 27.483/1901. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet 6. §-ának utolsó bekezdésében megállapított föltétel megtartása nélkül kötött vételi ügyletnek vele szemben való hatálytalanságára hivatkozhassék. A vitás elvi kérdésnek ily értelmű eldöntésénél nem kerülte el a jogegységi tanács figyelmét a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban felmerült az az ellenvetés sem, hogy az előbbi állapot helyreállítása, mint az ügylet semmisségének szükségképi következménye, nagyobb hátránnyal sújtja a megrendelő kisbirtokost, mintha az ügylet hatályában fenntartatnék. Ez az állásfoglalás abból indul ki, hogy a gazdasági gép már rövid ideig tartó használat következtében is rendkívül sokat veszít forgalmi értékéből és hogy ennek a tekintélyes értékveszteségnek a gép visszaadásán felül való megtérítése kibírhatatlan terhet róna a kisbirtokosra. Ennek az érvelésnek a kiindulópontja téves, mert ha az előbbi állapot helyreállítására az eladónak törvényes tilalomba ütköző eljárása s az ügyletnek ebből folyó egyoldalú semmissége szolgáltat okot, a másik szerződő fél az ügylet tárgyának — ez esetben a gazdasági gépnek — természetben való visszaszolgáltatásán felül csupán annak szándékos vagy vétkes gondatlanságára visszavezethető megrongálásáért tartozik kárpótlással, valamint az esetleges hasznokat kell az alaptalan gazdagodás visszatérítésének szabályai szerint kiszolgáltatnia, a gép forgalmi értékében beállott csökkenés megtérítésével ellenben nem terhelhető.» Az in integrum restitutio kérdésének a javaslatban foglalt rendezése, amíg egyrészről megfelel az adós érdekeinek, másrészről kellő ellenszernek látszik az uzsoráskodás ellen is. Az uzsorásokra remélhetőleg mindennél nagyobb hatást fog tenni az a megfontolás, hogy ilyen ügyletek kötésénél nemcsak a tulajdonképpeni uzsorás előnyök tényleges megszerzése, hanem az az érték is kockán forog, amit a szerződés alapján a másik félnek valóban átadtak. A sérelmet okozó fél ugyanis uzsorásnak minősülő szerződés alapján elvben semmiféle visszakövetelési vagy kártérítési igényt nem érvényesíthet. A sérelmet szenvedő felet az uzsora magánjogi következményei nem sújthatják ugyanúgy, mint rosszhiszemű ellenfelét. Ezért a §. második bekezdése az ő javára az in integrum restitutiót teljes mértékben biztosítja, megadván neki azt a jogot, hogy amennyiben az uzsorás szerződés alapján már teljesített szolgáltatásának az uzsorás fél szolgáltatását értékben meghaladó részét visszakövetelheti. A javaslat szövege kétségtelenné teszi, hogy nem természetben visszaadásról, hanem csak a pénzben kifejezett értékkülönbözetnek visszatérítéséről van szó. A sérelmet szenvedő fél ezenfelül a szerződés megkötéséből eredő egyéb kárának megtérítését is követelheti, még pedig a tiltott cselekmények jogkövetkezményeire vonatkozó jogszabályok szerint. Irányadók lesznek erre a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának a tiltott cselekményekre általában (1709—1724. §§.) és a 3»?
