Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz.
Irományszámok - 1931-63. Törvényjavaslat az uzsoráról
306 63. szám. a követelés megszerzésekor ennek uzsorás voltáról tudomással nem bírt, ki kell venni az uzsora büntető szankciója alól. Más kérdés az, vájjon a jóhiszemű szerző fél a szerzett követelést mennyiben érvényesítheti sikerrel; erről a 4. és az 5. §. rendelkezik. A javaslat nemcsak azt bünteti, aki a megszerzett követelést érvényesíti vagy másra átruházza, hanem jelenlegi törvényünk e részbeni rendelkezését kiegészítve, azt is, aki arra biztosítékot szerez ; mert a biztosíték szerzésében oly ténykedés érvényesül, amely e §. rendelkezésének célja szempontjából a követelés érvényesítésével egyenlő tekintet alá esik. A 3. §'hoz. Ez a §. az uzsora magánjogi következményei felől rendelkezik. Az uzsora elleni védekezés sarkpontjául a javaslat az uzsorást sújtó magánjogi következményeket tekinti. Ez a vezető szempontja a 3. és az azt követő §-okban foglalt szabályozásnak. El lehetne foglalni azt az álláspontot is, hogy az uzsorás teljesen elveszítse azt, amit az adósnak nyújtott, vagyis visszakövetelési joga ne legyen. Az uzsorással szemben még ilyen szélsőséges álláspontot is indokolni lehetne. Hiszen bűncselekményt követett el, nem számíthat a jog védelmére. Amint Frank Ignác tanítja : a gonosz uzsoráskodó nemcsak a kamatokat, hanem a tőkéjét is elveszti. Az uzsorások megfenyítéséről szóló 1723: CXX. t.-c. így rendelkezik : Igazságos, hogy az uzsorásokat ne csak az egész kamatnak, hanem a tőkének elvesztésével is büntessék s amit a törvényes kamaton felül adósaiktól kicsikartak, azt a károsultaknak ugyanazon ítélet alapján térítsék vissza. A javaslat nem foglal el ilyen merev álláspontot. Számol azzal, hogy a visszakövetelés teljes kizárása méltánytalanságokra vezethetne, így megkárosíthatna vétlen, az uzsorás üzelmektől távolálló harmadik személyeket, például az uzsorás hitelezőit vagy jóhiszemű jogutódait. Másrészt, ha a sérelmet szenvedő fél nemcsak minden vagyoni megterhelés alól megszabadulna, hanem a másik féltől kapott teljes értéket is vagyongyarapodásként megtarthatná, az eset körülményeihez képest olyan aránytalan előnyökhöz juthatna, amelyeket a helyes jogérzet helyben nem hagyhat. De nem vezetne megnyugtató eredményre az sem, ha az uzsorás ügyletre egyszerűen a semmis ügyletre fennálló szabályok nyernének alkalmazást. Semmis ügylet esetében ugyanis szabály az, hogy mindegyik fél a jogalap nélküli gazdagodás visszatérítésére fennálló szabályoknak megfelelően köteles visszatéríteni a másiknak azt, amit attól a semmis ügylet alapján kapott. A kiuzsorázott adós tehát köteles lenne visszaszolgáltatni az uzsorás hitelezőnek mindazt, amit tőle kapott, még pedig egyszerre. Nyilvánvaló, hogy ez az úgyis agyonnyomorgatott kiuzsorázott adós teljes tönkretételét jelentené. Talán az egyik legfőbb oka annak, hogy az uzsora vétsége miatt aránytalanul ritkán szorgalmazzák az adósok a bűnvádi eljárást éppen az, hogy az uzsora megállapításával egyidejűleg beáll a visszatérítés kötelessége, ami anyagi romlásukat végképp betetőzné. Ezen a ponton kell tehát a megoldást keresni, hogy az adós visszatérítési kötelezettsége enyhíttessék. A javaslat a megoldást abban keresi, hogy a bíróság belátására bízza, hogy az ügylet semmisségének következményeként a sérelmet okozó felet az általa kapott értékből minek és miképpen való visszafizetésére kötelezze. De ennek a kötelezettségnek részletes meghatározásánál is egyedül a kiuzsorázott fél viszonyai döntenek, nem pedig a másik félnek érdekei. A visszatérítendő érték megfizetésének határidejét, esetleges részleteit a kötelezett fél helyzetének teljes méltánylásával kell megállapítani, sőt ez a kíméleti szempont a kötelezettség alól való teljes mentesüléshez is vezethet. •_...._..
