Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1200. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosdításról szóló 1927:XXI. törvénycikk és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928:XL. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosítása és kiegészítése tárgyában
48ë 1200. szám. yiteli költségek milyen arányban terheljék az egyes biztosítási ágakat, rendelet útján magam kívánom szabályozni az Összes vonatkozó és méltányosan figyelembe veendő szempontok szerint, amiért is felhatalmazást kérek, hogy erre vonatkozólag rendeleti úton intézkedhessen). Az előrebocsátott kérdéstől független, de egyik sarkalatos pontja az Intézet költségviselésének, hogy miképpen lehet a személyi kiadások terén az eddigieknél túlmenően további megtakarításokat elérni. Sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy az Intézetnél szükséges személyzeti létszám tekintetében végleges álláspontot foglalhassanak el. Bizonyosnak látszik azonban, hogy az a személyzeti létszám, amelyet boldogult hivatali elődömnek már említett költségvetése megállapított, a taglétszámnak már említett nagyarányú visszaesése mellett nem feltétlenül helytálló és e létszámhoz képest további megtakarítások érhetők el a személyzet megfelelő csökkentésével. A személyzet végleges létszáma és beosztása ugyanis előreláthatólag csak bizonyos idő múlva történhet meg, amikor az Intézet ügyvitelének máris folyamatban lévő racionalizálása és a mai korban minden nagyobb irodai üzemben mellőzhetetlen gépek megfelelő alkalmazása után a szükséglet mértéke pontosabban felismerhető lesz. A racionalizálással kapcsolatban folyamatban van a létszámcsökkentés és nem lehet a már megkezdett úton megállani, hanem feltétlenül szükséges lesz, hogy a már bekövetkezett 176 főnyi létszámcsökkentést további létszámcsökkentés kövesse annyira, amennyire ezt a helyes ügyvitel szempontjai megengedik. Annak azonban, hogy a követelménynek a mindenkori szükséglet mértéke szerint eleget tehessek, útjában áll az alkalmazottak köztisztviselői jellege és illetőleg az abból folyó ama jogállapot, amely szerint a végleges köztisztviselők állásukból csak fegyelmi úton mozdíthatók el. Már pedig jelentékeny lehet időnként azoknak az intézeti végleges tisztviselőknek száma, akik anélkül, hogy fegyelmi vétséget bármilyen tekintetben is elkövettek volna, az Intézet tényleges viszonyai szerint feleslegesekké váltak és így az ügyviteli költségek lecsökkentése végett az Intézet szolgálatából elbocsátandók, illetőleg végelbánás alá vonandók volnának. Különösen szükségessé válhatik ily rendelkezés nemcsak az alkalmazottak összlétszáma, hanem ennek az összlétszámnak a szükséglethez igazodó arányos beosztása végett is. Az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálásának egyik mellőzhetetlen tényezője tehát annak a lehetőségnek biztosítása, hogy az Intézet alkalmazottai végelbánás alá vonhatók legyenek, tekintet nélkül arra, hogy véglegesek-e vagy ideiglenesek. Teljes tudatában vagyok annak, hogy e rendelkezés érinti a köztisztviselői jellegnek nagy állami érdekek szempontjából tulajdonított azt a követelményét, amely végleges minőségben alkalmazott köztisztviselőnek állását fenntartja és biztosítja mindaddig, amíg a végelbánás alapjául szolgáló szolgálali időt vagy életkort be nem töltötte, vagy pedig, amíg az állás betöltésére képtelenné nem vált. Ennek az általában érvényesnek elismert és tiszteletben tartott elvnek alkalmazása ellenére azonban különleges szükség okán egyéb esetekben is tett már a törvényhozás kivételt és megengedte köztisztviselők végelbánás alá vonását abban az esetben is, ha az előbb említett követelmények egyébként ezt meg nem engedték volna. Ez a rendszabály mindig mint kivételes körülmények parancsolta szükségesség érvényesült és ennek elfogadása a jelen esetben kizárólag azon fordul meg, vájjon elismerjük-e azt, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálása elég fontos követelmény-e abban a tekintetben, hogy az Intézet átszervezésekor megállapított létszám megfelelő csökkentése végett az általános elvet ebben a szűk körben és bizonyos meghatározott időre felfüggeszthessük.
