Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.
Irományszámok - 1927-1199. Törvényjavaslat Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról
462 1199. szám. nem lehet mindenben alkalmas és valóban nem is alkalmas rendszeres magánjogi codex letárgyalására. E megállapítás helyességének kimutatása végett különösen három körülményre utalok ú. m. : a javaslat rendkívüli fontosságára, nagy terjedelmére és rendszeres, mondhatnám szerves alkatára/ Nem lehet vita a tekintetben, hogy az országgyűlésen tárgyalásra kerülő, minden törvényjavaslat közérdekű, tehát már ennélfogva fontos és az országgyűlés alapos, beható munkáját igényli. Ugy hiszem azonban senki nem vonhatja kétségbe azt sem, hogy magánjogi codex megalkotása messze felülmúlja azoknak a törvényjavaslatoknak a jelentőségét, amelyek az országgyűlést rendszerint foglalkoztatják. Egyéb törvényjavaslatok többnyire csak egyes életviszonyoknak, egyes intézményeknek vagy az életviszonyok, intézmények egy-egy elhatárolt körének a szabályozására szorítkoznak, a magánjogi codex ezzel szemben az ember és a vele egy tekintet alá eső jogi személy összes magánéletviszonyának szabályozását felöleli, megalkotja a családi, a társadalmi és a gazdasági rend alapjait. Igaz, vannak életviszonyok és intézmények, amelyeknek részletes szabályozása kívül esik a magánjogi codex körén, de az ezekre vonatkozó különleges jog (jus speciale) sem független a magánjogi codextől mint általános jogtól (jus generale), mert egyrészt ennek az alapelvein épül fel, másrészt hézagaiban ebből egészül ki. De nemcsak az összes életviszonyokat átfogó j ellegénél fogva van nagyobb fontossága a magánjogi codex javaslatának mint egyéb törvényjavaslatoknak, hanem nemzeti szempontból is. Csoda számba megy, hogy maroknyi nemzetünk beékelődve idegen népek közé, rokon, barát nélkül mint egy sziget a tengerben, ezer éven át minden beolvasztó kísérletnek ellentállott. Ellentálló erejét nemcsak a természet adta faji elkülönültségéből merítette, amely befelé tömörítette, kifelé a környező népektől elzárta, hanem intézményeinek sajátos nemzeti jellegéből is, amely mint politikai nemzetet befelé egybeforrasztotta, kifelé a körülzáró államoktól elkülönítette. Anélkül, hogy a nemzeti érzéstől elragadtatva túlzásba esnénk, állíthatjuk, hogy a magyar nemzetben — hosszabb-rövidebb idejű korok ingadozásait nem tekintve — mindig megvolt a helyes érzék aziránt, hogy ősi nemzeti intézményeihez ragaszkodjék s idegenből átvett intézményeket sajátos nemzeti felfogásának megfelelően asszimiláljon. Különösen megnyilvánult ez az érzék a közjogi és magánjogi intézményekben s valóban nem üres frázis egyik kiváló jogászunk az a megállapítása, hogy, 1848. előtti jogi berendezéseink annyira Önálló nemzeti irányban fejlődtek ki, hogy a nyugateurópai művelődésben mint naprendszerben külön planétaképpen ragyogtak. Igaz, hogy az 1848-ban és az azt követő évtizedekben beállott alkotmányjogi változások, az idegenből átvett jogintézmények nagy tömege a magyar jog nemzeti jellegét elhomályosították, de nincsen kétségem abban, hogy a nemzet átalakító, áthasonító ereje képes lesz arra, hogy jogfejlődésünket ismét a nemzeti irányba terelje. Ebből a nemzeti szempontból nagyjelentőségű munka vár az országgyűlésre a magánjogi codex megalkotásával, mert ha úgy alkotja meg a codexet, hogy az jogunk nemzeti jellégének visszaállításában jelentős lépés lesz, a magyar nemzet nemzeti egyénisége és ezzel együtt ellentálló ereje hatalmas erősbödést fog nyerni. A törvényjavaslatnak nagy fontossága olyan tárgyalási rendet kíván, amely zavartalan, elmélyedő, megfontolt munkára ad módot. Lehetővé. teszi, hogy az országgyűlés mindkét házának jogászi, gazdasági kiválóságai és a jogi és gazdasági s a szükséghez képest a társadalmi élet más kiválóságai is együttes munkában egyesítsék tudásukat, hogy a legjobbat alkossák meg. Ezt a lehetőséget az ország-
