Képviselőházi irományok, 1927. XXIV. kötet • 1124-1211., II. sz.

Irományszámok - 1927-1199. Törvényjavaslat Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról

1199. szám. 463 gyűlés tárgyalási rendjének mai szabályai nem biztosítják, tehát megfelelő tárgyalási rend megalkotása a javaslat fontossága okából szükséges. A második szempont, amely a különös tárgyalási rend megalkotását teszi szükségessé, a javaslat nagy terjedelme. A törvénykönyv ugyanis 2171 §-ból áll. ^A törvényjavaslatok tárgyalásának közönséges rendje szerint ezt a hatalmas anyagot négyszer kellene általánosságban és négyszer kellene részleteiben letárgyalni, t. i. a képviselőház bizottságában és plénumában s ugyancsak a felsőház bizottságában és plénumában is. Mi lenne ilyen tárgyalási rendnek a következménye : vagy véget nem érő hosszas tárgyalások, amelyek közéletünk egész sereg munkását feleslegesen és hosszú időn át elvonnák egyéb munkáiktól (a bírói, közjegyzői, ügyvédi kar tagjait, egyetemi professzorokat és miniszteriális tisztviselőket), vagy üres formasággá sülyednének a tárgyalások, aminek a munka nagy jelentőségét tekintve minden áron elejét kell venni. Ezt megint csak különleges tárgyalási rend megalkotásával tudjuk elérni. A harmadik szempont, amely különleges tárgyalási rend szükségessége mellett szól, a törvényjavaslat rendszeres szervés alkata. Kétségtelen, hogy minden törvényjavaslatnak rendszeres műnek kell lennie abban az értelemben, hogy a szabályozás tárgyául szolgáló anyagot helyesen felbontva, megint a részleteket helyesen csoportosítva, logikai egymásutánban, áttekinthetően, világos és szabatos szövegben tartalmazza. A rendszeresség szükségessége annál inkább lép előtérbe, mennél nagyobb terjedelmű a javaslat, a codexben pedig már elsőrendű kellék, mert a codexben az egyes rendelkezések úgy szövődnek egybe, mint az élő szervezet részei. Egy-egy részletnek a módosítása esetleg sok más részletre is kihat, amelyek a módosított résszel mintegy szerves összefüggésben állanak. Hogy példával világítsam meg a helyzetet: példának okáért, ha módosíttatnék a javaslatnak az a rendelkezése, hogy nagykorú az, aki 24. életévét betöltötte s a nagykorúság korhatára a 21. évre szállíttatnék le, nyomban végig kellene tekinteni az összes jogviszonyokat, amelyekben a nagykorúsítási korhatár ilyen mértékű leszállítása veszedelmes lehet, nem kellene-e kivenni pl. ingatlanátruházást, kezességvállalást, visszteher nélküli egyéb kötelezettségvállalást, örökségről lemondást stb., meg kellene vizsgálni a korhatár leszállításának következményét a váltóképesség tekintetében, a házasságkötés tekintetében, szabályozni kellene a részleges törvényes képviseletet és gyámhatósági felügyeletet ezeknek a jogviszonyoknak tekintetében. Vagy pl. ha úgy módosíttatnék a javaslat, hogy az örökbefogadáshoz az igazságügyminiszter megerősítése nem szükséges, egyúttal fontolóra kellene venni azt is, hogy ne állapítson-e meg a törvény kivételeket az alól a szabály alól, hogy csak az fogadhat örökbe, akinek ivadéka nincs ; a javaslat ugyanis ennek a merev szabálynak a korrektívumát abba helyezte, hogy méltánylást érdemlő esetekben az igazságügyminiszter megerősítheti az örökbefogadást akkor is, ha az örökbefogadónak van ivadéka ; ha ennek a lehetősége megszűnnék, máskép kellene gondoskodni a szabály merevségének enyhítéséből ; ugyancsak a feltételezett módosítás következtében máskép kellene szabályozni az örökbefogadás hatályba lépésének időpontját, a felbontását, a névátruházás kérdését stb. stb., úgy hogy a változtatás mintegy tíz más §. módosítását vonná maga után. A javaslat az adósok egyetemlegességét a korrealitás alapulvételével szabályozza, ha a tárgyalás során úgy találnák helyesebbnek, hogy e jogviszony a szűkebb értelemben vett szolidaritás alapulvételével legyen szabályozva, a javaslatban foglalt minden egyetemleges jogviszony szabályozását át kellene vizsgálni s pl. a deliktumból eredő egyetemlegességet a korrealitás szabályai szerint kellene rendezni. Analog jogviszonyok szabályozásában a javaslat nem ismétli meg újra meg újra az alkalmazandó jog-